Agárd híres szülöttjének, Gárdonyi Gézának a nevét mindenki ismeri Magyarországon, hiszen az Egri csillagok méltán kedvelt mű mindmáig. Aki pedig mást is olvasott tőle, például a Göre Gábor leveleket, azt is tudja, hogy kiváló humora volt. De amilyen remek író volt, oly rossz vállalkozó.

   Gárdonyi ismert újságírónak számított az 1890-es években, a Magyar Hírlap belső munkatársa, politikai rovatvezetője is volt, de az évtized második felére belefáradt az újságírás napi robotjába. Otthagyta a lapot, és Göre Gábor néven írt népszerű leveleket, illetve tárcákat az újságnak – olvasható az Index.hu-n.

   Ahogy a hírportál összeállításából kiderül, ekkor történt, hogy Bródy Sándor és Jókai Mór révén megismerkedett Feszty Árpáddal, aki éppen honfoglalási körképén dolgozott. A festő úgy érezte, művének reklámra is szüksége van, ezért állást ajánlott Gárdonyinak, aki mai fogalmaink szerint a körkép „PR-munkatársa” lett. Híres látogatók autogramjait gyűjtötte, riportokat készített az alkotási folyamatról, és Göre Gábor néven írt leveleiben is megemlítette a készülő, majd a kész látványosságot. A mai Szépművészeti Múzeum helyén álló, e célra épített rotundában 1894 májusától kiállított Feszty-körkép hatalmas sikert aratott, ez lett az 1896-os millenniumi kiállítás egyik fő attrakciója is. Gárdonyit a fogadtatás arra ösztönözte, hogy maga is belevágjon egy hasonló vállalkozásba.
   Mivel akkoriban Dante Isteni színjátékának fordításán is dolgozott, Gárdonyinak az az ötlete támadt, hogy a műben érzékletesen ábrázolt alvilágot dolgozza fel egy körkép formájában. Saját pénzét is kockára téve befektetőt keresett, majd művészeket, kivitelezőket toborzott az elképzelés megvalósítására.
   A látványvilághoz a fő fogódzkodót Gustave Doré francia művész, híres könyvillusztrátor 1861-ben megjelent Dante-kiadása adta, de maga Gárdonyi is készített vázlatokat. A terv az lett volna, hogy a labirintusszerű belső térben bolyongó látogatók számára a hátborzongató hangulatot különböző fényhatások és más speciális effektusok teremtik meg.
   A munka azonban lassan haladt, a kiállítás megnyitása előtti forgatagban mind a művészek, mind a kivitelezők csúsztak a határidőkkel, és a rossz időjárás is hátráltatta az átadást. Így aztán 1896. május 2-ára még félkésznek is csak jóindulattal volt nevezhető a „Pokol”, a szenvedő bűnösök nagy része még csak szénvázlatként volt örök kárhozatra ítélve. A teljes bukás rémével szembenézve Gárdonyi irányításával és részvételével kapkodva valahogy befejezték a munkát, így a „Pokol” kapui végül május 16-án megnyílhattak.
   De minden erőfeszítés hiábavaló volt, mert a vállalkozás csúfosan megbukott. Az utolsó csapást az jelentette, hogy a kiállításra kilátogató és szinte minden attrakciót megszemlélő Ferenc József sem volt kíváncsi a Gárdonyi-féle Dante-pokolra, és ezután még inkább megfogyatkoztak a nézők.
   Az író nem tudta kifizetni az újsághirdetéseket és a mesterembereket sem, így minden ingóságát lefoglalták hitelezőit. A csalódott, anyagilag is megroppant író 1897-ben el is hagyta a fővárost, és Egerbe költözött, hogy aztán itt írja meg leghíresebb regényeit. Pesti „pokoljárása” így az utókor szemében tulajdonképpen szerencsés epizódnak is tekinthető – olvasható az Index.hu összeállításában.