Noé bárkája valójában egy hatalmas, kör alakú nádtutaj volt.

   Ez derül ki egy Közel-Keleten talált és ősi babiloni nyelven írt agyagtábláról – írja The Guardian című napilap internetes kiadására hivatkozva a hvg.hu.

   A mintegy 3700 éves leletre a Közel-Keleten bukkant rá a brit Leonard Simmons, amikor 1945 és 1948 között a brit királyi légierőben teljesített szolgálatot. A történelemrajongó férfi rengeteg kerámiával, agyagtáblával és pecséttel megpakolva érkezett haza, és rendkívül elkeseredett, amikor a szakemberek értéktelennek minősítették a kincseit.
   A bibliai Noé bárkájának történetét őrző agyagtábla később Simmons fiához került, aki a British Museum egyik szakértőjét, Irving Finkelt kérte fel a hatvan sorból álló ékírásos szöveg megfejtésére.
Finkel szerint már több tucat olyan antik táblát találtak, amelyek a pusztító özönvíz történetét mesélik el, de ez az első olyan lelet, amely a bárka alakját is pontosan leírja.
   Minden eddigi ábrázolás abból a feltételezésből indult ki, hogy a bárka egy óceánjáró hajó volt, a hullámok kivédésére alkalmas csúcsos orral és farral - magyarázta a szakértő. De a bárkának valójában sehova sem kellett mennie, csupán a felszínen lebegnie. A leleten szereplő utasítások egy olyan tutajra vonatkoztak, amelyet jól ismertek akkortájt és néha még mai is használják Iránban, Irakban. Ez egyfajta vízhatlan ponyvával borított kerek gyékénycsónak, amelyről pontosan tudták, miként lehet vele állatokat keresztülszállítani a folyókon, vagy áradások idején - tette hozzá.
   Finkel szerint a zsidók valószínűleg a babiloni fogság időszakában ismerték meg a Gilgames eposzba olvasztott mezopotámiai özönvíz mítoszt, majd hazatérve, belevették azt az Ótestamentumba. A Noé családján és a velük tartó állatseregen kívül mindenkit elpusztító özönvíz története évszázadok óta foglalkoztatja az emberek fantáziáját.  
   Számtalan expedíció indult például a törökországi Ararát-hegyhez, ahol a bárka állítólag megfeneklett. Ám erre a mai napig nem találtak tudományos bizonyítékot.