Egy nyugdíjaskor közelében lévő, vagy azt már elért szakember felhalmozott tudása, rutinja, szemlélete óriási érték. Mégis azt tapasztaljuk, hogy manapság mifelénk nemigen becsülik a törvényhozók ezt az értéket és inkább veszni hagyják.

   Az Európai Unión belül Magyarországon dolgoznak legkevesebben az 50 évesnél idősebbek közül. Annak ellenére, hogy nálunk ez indokoltabb lenne a nyugdíj mértékét és az életszínvonalat tekintve, derül ki az Európai Unió munkaerőpiacot vizsgáló kutatásából – írta az Orientpress.hu.

   Egy 2012-es munkaerő-piaci kutatás alapján az EU tagállamokban átlagosan az 50-69 éves korosztály 50 százaléka állt munkaviszonyban. Magyarországon ez az arány 40 százalék, amely szintén magas. A felmérést az Európai Unió megbízásából az Eurostat végezte 28 tagállamban, kiegészítve Izlanddal, Norvégiával és Svájccal. A kutatás célcsoportja az 50 év feletti, külön háztartásban élő, munkaviszonyban álló emberek voltak.
   Az adatokból az is kiderült, hogy földrajzilag jól elkülöníthető trendeket figyelhetünk meg az emberek időskori nyugdíjba vonulása kapcsán. Míg a tőlünk északabbra fekvő országokban jellemzően a munkájuk szeretete miatt vállalnak plusz éveket a nyugdíjasok, mielőtt végleg elhagynák a munkaerőpiacot, addig Közép-Európában – így hazánkban is – elsősorban az életszínvonal fenntartása és a jövő biztosítása a fő ok.
   Ezt támasztja alá az az adat is, amely szerint a magyarok átlagosan egy évig tudják fenntartani az általuk megszokott életszínvonalat a jelenlegi megtakarításaikból – derült ki az OTP Bank által készített reprezentatív kutatásból. Ezért 66 százalékuk eleve úgy tervezi, hogy a nyugdíj mellett is állást vállal. Érdekesség ezen felül, hogy aki a munka szeretete miatt dolgozik tovább, átlagosan 10-12 órával tölt kevesebb időt a munkahelyén, mint aki anyagi megfontolásból kénytelen dolgozni.
   Magyarországon egyre ismertebb az a tény, hogy a jelenlegi társadalmi trendek mellett az állami nyugdíjat szükség lehet kiegészíteni saját megtakarításokkal. A magyar lakosság mindössze 3 százaléka gondolja úgy, hogy biztosan elegendő lesz félretett pénze arra, hogy az elvárásainak megfelelő életszínvonalon éljen a nyugdíjas éveiben. Emiatt fokozottan megnőhet az öngondoskodás szerepe.