A hálapénz, vagy paraszolvencia az az összeg, amit a beteg ad orvosának azért, hogy jobb, vagy gyorsabb ellátásban részesüljön annál, mintha orvosa csak a havi béréért látná el. Ez megalázó betegnek és orvosnak is, de együtt élünk vele már több mint hat évtizede.

   A II. világháború után sokáig a lakosság nagy részének nem volt egészségügyi biztosítása, majd a mezőgazdaság kollektivizálásakor egyetlen tollvonással kiterjesztették a társadalombiztosítást jóformán minden állampolgárra. Innen indul a hálapénz hazai története.

   Ugyanakkor a mindenkire vonatkozó társadalombiztosításnak, az ingyenes orvosi ellátásnak hiányoztak a pénzügyi feltételei. Az orvosoknak, nővéreknek rengeteg túlmunkát kellett elvégezniük. 1952-ben az akkori állampárt központi bizottságának ülésén elfogadták a javaslatot, hogy a gazdaság átmeneti nehézségei miatt tegyék borravalós szakmává az egészségügyet. Ez hatvanhárom éve történt, azóta lehetetlen megszabadulni ettől a többségnek rossz rendszertől.
   Az orvosok zöme alig kap hálapénzt, míg vannak olyan, többnyire vezető beosztású, nagyhírű orvosok, akik milliós jövedelemre tesznek szert paraszolvenciából. A felmérések szerint a hálapénz döntő részéhez az orvostársadalom egészéhez képest egy igen kisszámú réteg jut hozzá.
   Mostanában sok szó esik arról, hogy ha az orvosok béremelést kapnának, alá kellene írniuk, hogy többet nem fogadnak el paraszolvenciát. Az egészségügyi dolgozók 70-80 százaléka vélhetően ezt könnyű szívvel tenné meg, de azok, akik kiválóan élnek a borravalóból, nemigen szeretnék, ha ez bekövetkezne.
   Az MTI érdekes összeállítást tett közzé, amelyből kiderül, hogy a hálapénz hogyan oszlott meg az egészségügyben 2014-ben. A legtöbb pénz értelemszerűen a korházi orvosokhoz áramlott, a megbecsült adatok szerint mintegy 4,1 milliárd, az összes paraszolvencia fele került az ott dolgozók zsebébe. A háziorvosok 2,5 milliárd, a fogorvosok 1,1 milliárd forinttal egészíthették ki bérüket, míg az ápolóknak 508 millió forinttal hálálták meg munkájukat a betegek.