Úgy tűnik, elbuktuk a korai tavasz lehetőségét, mert a főváros állatkertjének medvéi tegnap megláthatták árnyékukat. Már ha hinni lehet a medvével és a február 2-ával kapcsolatos néphiedelemnek.

   Elődeink úgy tapasztalták, hogyha február másodikán jó idő van, akkor abban az esztendőben későn tavaszodik. Ahogy a mondás is tartja: „Gyertyaszentelőkor inkább a farkas ordítson be az ablakon, minthogy a Nap süssön". Nos, tegnap kisütött.

   A másik, ugyancsak medvével, kapcsolatos legismertebb néphagyomány szerint, ha február 2-án a medve előjön a barlangjából és meglátja az árnyékát a napsütéses időben, akkor visszabújik vackára és folytatja téli álmát, mert még hideg jöhet, vagyis túl korán ébredt. Ugyanakkor, ha felhők takarják az eget, az a mackó számára azt jelenti, hogy közel a tél vége, ideje abbahagyni az alvást.
   A Magyar Tudományos Akadémia honlapja szerint e népi hiedelem gyökere Erdélybe vezet vissza és onnan is tovább Jókai Mórhoz, mert egyes nézetek szerint az ő fantáziájában, pontosabban az „Az új földesúr” című regényében született meg az időjós medve alakja.
   Az abban leírtak szerint a medve „visszamegy odújába, pihent oldalára fekszik; talpa közé dugja az orrát, s még negyven napot aluszik tovább; - mert ez még csak a tél kacérkodása; mint a régi rendszer minisztériuma szabadelvű program mellett. Ha azonban gyertyaszentelő napján azt látja a medve, hogy rút, zimankós förmeteg van; hordja a szél a hópelyhet, csikorognak a fák sudarai, s a lóbált száraz ágon ugyancsak károg a fekete varjúsereg, mintha mondaná: reszkessetek, sohasem lesz többet nyár; a tél megígérte nekünk, hogy mármost örökké fog tartani; mi kivettük árendába a szelet, fújatjuk, amíg nekünk tetszik; a nap megvénült, nincs többé semmi ereje, elfelejtkezett rólatok! Kár várnotok!”
   Tegnap, vagyis február 2-án sok érdeklődő, főleg gyerek figyelte a Fővárosi Állat- és Növénykert egyik barnamedvéjét. A nap szépen sütött, a medvék szerint – hogy stílusosak legyünk – még nem ette meg a kutya telet.