Pár évtizedet kell csak visszalapozni az emlékezetben, hogy kiderüljön, volt olyan időszak hazánkban, amikor több volt a sertés, mint az ember. A kilencvenes évek elejétől fogyásnak indult a hazai sertésállomány, mind kevesebb a háztáji disznóvágás is.

   Az emberek áttértek az egészségesebbnek tartott szárnyasok fogyasztására. A lakossági sertéshúsfogyasztásban általában csak a december hoz változást. Ilyenkor fejenként 2,5 kiló sertéshús fogy el, szemben az átlagos hónapokban kimutatott nagyjából két kilóval – írta a Világgazdaság.

   Az 1994 óta eltelt húsz évben a magyar lakosság sertéshúsfogyasztása 32 százalékkal esett vissza, mára nem éri el a napi 10 dekát sem. A kereslet visszaesésével párhuzamosan az import aránya is nőtt, így a magyar sertéshús térvesztése még erőteljesebb. A sertésfelvásárlási árak a magyarországi gyakorlatban hosszú idő óta az Európában meghatározó német árszinttel együtt mozognak, csak a szállítási költség jelenti a különbséget.
   Nagy eltérés azonban, hogy a nagyüzemi, komoly technológiával megtámogatott nyugat-európai hizlalás és vágás mellett az adott felvásárlási áron rendre nyereség érhető el, míg a némileg drágább magyarországi előállítás mellett ez csak időnként, a jobb árszinteknél sikerül.
   A magyar termelők szerint ugyanakkor az eltérő takarmányozási szokások miatt nálunk jobb a sertéshús íze, minősége erre támaszkodva, illetve a tartási körülmények sztenderdizálásával próbálnak meg újból piacot nyerni, és elfogadtatni a fogyasztókkal egy némileg magasabb árat – derül ki a Világgazdaságban megjelent összeállításból.