Itt az ősz, a kirándulások évszaka. Az ingókövek megtekintése mindig érdekes, izgalmas kalandot, túrát jelent. A Pákozd és Sukoró mellett található különös kőalakzatokat nevezik ingóköveknek.

   E furcsa, egymáson egyensúlyozó sziklák, az ingókövek természetellenesen billegő elhelyezkedésükről kapták nevüket: Keletkezésükre sokféle magyarázat található – írta a Világjáró online újságja a vjm.hu.

   A Föld energiáját kisugárzó Szent György-vonalak találkozási pontjában fekszik például Dobogókő a Pilisben, sokan egyenesen úgy vélik, hogy itt található Európa szívcsakrája, vagyis – mint ahogy a Dobogókő név is utal rá – itt dobog bolygónk szíve. Hasonló energiapályák mentén és kereszteződéseiben állítottak korai elődeink szerte a világban úgynevezett megalitokat (kőtömböket), jelezvén e helyek szakrális jelentőségét.
   E nézet szerint a pákozdi ingókövek sem természetes képződmények, azokat egy korai civilizáció állította, csakúgy, mint hasonlókat szerte a világban, például Máltán a megalitikus templomokat, a franciaországi Bretagne-ban a megalitikus kőmezőket, vagy Angliában a Stonehenge-et.
   Persze nem csak történészek állnak szembe egymással, ha a pákozdi vagy a sukorói ingókövek keletkezéséről esik szó. A geológusok hasonlóan eltérő nézeteket vallanak. Egyesek szerint majd száz kilométeres körzetben még csak hasonló összetételű kő sem található, tehát azokat vélhetően ide kellett szállítani valahonnan. Mások úgy gondolják, hogy az ingókövek lehettek ugyan ősi szakrális helyek, mindazonáltal kialakulásukra geológiai magyarázat is van – derül ki a vjm.hu írásából.
   A 300 millió éves, erősen lepusztult Velencei-hegység hazánk egyetlen gránit alapkőzetű hegysége, így az ország földtani értelemben legöregebb tájegysége, pirosas gránitkőzete a földtörténeti ókorban alakult ki. Később ezt az akkorra már lepusztult, mészkő és agyagpala által fedett rögrendszert andezitvulkánok törték át, s kitöltötték a repedéseket. A felaprózott gránit a földfelszín alatt tovább pusztult, mállott, s az óriási gránitrögök lekerekített, zsákformájú tömbökké formálódtak. Később a mállás termékeit, a puhább kőzeteket és üledékeket a felszíni erők, az esővíz és a szél koptatták le a gránitalakzatokról.
   Így kerültek napvilágra az izgalmas formavilágú, hatalmas, egymásra támaszkodó gránittuskók, melyek úgy hevernek szanaszét, mintha egy óriás szórta volna el markából a kavicsokat. Egyes darabok csak az élükkel támaszkodnak az alattuk lévő sziklákon, amelyeken el is mozdulhatnak anélkül, hogy eldőlnének, ezért nevezik őket ingóköveknek. Ilyen formációk csak egy bizonyos fajta, durvaszemű, minden irányban egyformán hasadó, tömbökben elmálló gránitból keletkeznek, és Magyarországon csak a Velencei-hegységben találhatók – olvasható a Velencei-to.hu turisztikai portálon.
   S bár az ingókövek keletkezésére egyértelmű magyarázatot nem tudunk adni, azt mindenképpen javasolhatjuk, hogy aki csak teheti, nézze meg. Ráadásul a túra közben a Velencei-tó látványa is igen szívderítő annak, aki lenéz a dombokról a szép tóra.