Az év legrövidebb napján a Lucák ünneplik névnapjukat, de december 13-a jóslásairól, hagyományairól is ismeretes.

   Luca katolikus szent volt, a vakok és számfájósok, valamint az utcanők és menyasszonyok védőszentje.
   Luca napját az évszak közepének tartották és munkaszünetes törvénynapként határozták meg. A név a latin lux, azaz fény szóval kapcsolható össze. Egyes helyeken úgy is hívták, hogy a fényhozó. Luca napjához számos népi hagyomány kapcsolódik. 
   Házasságjósló szokás volt, hogy a nagylányok süteményt sütöttek. Minden egyes „lucapogácsába” elrejtették egy fiú nevét, és amelyik név utoljára maradt az volt a várva-várt jövendőbeli. Ezt a célt szolgálták a „luca-cédulák” is. Tizenkét papírdarabra más-más fiúnevet írtak rá és mindennap egyet tűzbevetettek. A fennmaradó cédulán lévő férfi volt a lány jövendőbelije.
   A Luca-hagyma és a Luca-kalendárium az időjárás jóslására szolgált. Luca napon hat darab vöröshagymát félbevágtak, a közepét kiszedték és megsózták. A jövő év hónapjainak csapadékosságára következtettek abból, hogy mennyire eresztett levet egy-egy fél hagyma. A Luca-kalendárium pedig azt jelentette, hogy   Lucától Karácsonyig figyelték minden nap időjárását és ebből következtették ki milyen időjárásokat hoznak a hónapok.
A Luca búza ültetésének hagyománya manapság is a köztudatban él. Szokás a napon búzát vetni egy cserépbe és várni, hogy karácsonyra kikeljen. A kisarjadt búzát az élet jelképeként a karácsonyfa alá tették. Azt is mondják, ha karácsonyig minden elvetett szem kikel, akkor a következő év bőséges termést hoz.
A boszorkányok felismerésére készült az úgynevezett lucaszék. A kerek széket, három lábbal karácsonyig készítették, minden nap kellett dolgozni rajta és vasnak nem volt szabad lennie benne. A hiedelem úgy tartotta, hogy aki karácsonykor az éjféli misén pontban éjfélkor rááll a maga által készített székre, az megláthatja a boszorkányokat, mert azok ilyenkor szarvat viselnek. A mise után a széket el kellett égetni. A készítéséből adódóan maradt fenn a mondás, hogy „lassan készül, mint a Luca széke.”