Az ország polgárainak döntő része nagy valószínűséggel sohasem foglalkozik a sajtószabadság kérdésével. Így aztán ahhoz sem igen tudnának hozzászólni, hogy a mai Magyarországon szabad-e a sajtó, vagy nem. Pedig a tét nem kicsi.

   A közönség szerint nem változott, az újságírók szerint rosszabbodott, a médiamenedzserek szerint viszont javult a sajtószabadság állapota Magyarországon a Mérték Médiaelemző Műhely felmérése szerint – írta az emasa.hu.

   A médiaelemző szervezet ismét felmérte, hogyan vélekedik a közönség, hogyan a médiamenedzserek és az újságírók a hazai sajtószabadság helyzetének alakulásáról, a sajtóra nehezedő politikai és gazdasági nyomásgyakorlás jellegéről, az újságírói hivatás társadalmi szerepéről, valamint az öncenzúráról.
   Ahogyan azt a Mérték az elemzésében közzétette, míg a lakosság véleménye alapvetően változatlan a sajtószabadság és a média működését tekintve, addig az újságírók és a médiamenedzserek véleménye ellentétes irányba változott: az újságírók inkább rosszabbnak látják a média helyzetét, mint 2012-ben, a médiamenedzserek inkább jobbnak.
   A közönség az egytől tízes skálán a sajtószabadság állapotát – csakúgy, mint 2012-ben – a közepesnél egy kicsit rosszabbnak (4,6) ítélte meg. Az eltelt egy évben sem a sajtószabadság, sem a politikai és gazdasági nyomásgyakorlás mértékének érzékekése nem változott. A vélemények alakulásának legerősebb magyarázó tényezője ezekben a kérdésekben is a pártpreferencia.
   Az újságírók szerint a három legfontosabb feltétel, hogy átlátható legyen az állami reklámpénzek és támogatások elosztása és, hogy a médiahatóság ne kizárólag a kormánypárt jelöltjeiből álljon, továbbá a közszereplők szabadon, jogi fenyegetettség nélkül bírálhatók legyenek. A menedzserek szerint mindezeknél is fontosabb, hogy a pártok és a médiatulajdonosok között ne legyen összefonódás. Azaz úgy tűnik, az újságírók érzékelik a lágy cenzúra jelenségét – azaz azt, amikor a kormánypártok az állami hirdetéseket baráti médiaszerkesztőségek támogatására használják fel.
   Az újságírók a sajtószabadság állapotát közepesnél egy kicsit rosszabbnak látják (4,3), ami 0,5 pontos romlás 2012-höz képest. Az újságírók szerint a gazdasági nyomásgyakorlás mértéke is emelkedett valamelyest, a politikai nyomásgyakorlás mértéke viszont 15 százalékponttal nőtt. 2013-ban már 48%-ra nőtt azok aránya, akik olyan erősnek vélték a politikai nyomást, hogy az már korlátozza a sajtószabadság érvényesülését. A legfontosabb nyomásgyakorlókként sorrendben a tulajdonost, a főszerkesztőt és a felettest nevezték meg, míg a hirdető és a politikus csak utánuk következik.
   Többen alkalmaztak öncenzúrát is, 2012-ben még a válaszadó újságíróknak „csak” 22%-a válaszolta, hogy újságírói munkája során már elhallgatott, vagy elferdített politikai, gazdasági tényt, addig ez az arány 2013-ban már 34% volt. A szerkesztők majdnem kétszer akkora arányban alkalmaznak öncenzúrát, mint az újságírók. Az öncenzúra a nyomtatott sajtóban van jelen leginkább, az ott dolgozó újságírók 53%-a hallgatott el tényeket, hogy valamilyen hátrányos következményt elkerüljön. Az online sajtóban viszont a legkisebb azok aránya, akik öncenzúrát alkalmaznak (27%).
   A médiamenedzserek a sajtószabadság állapotát inkább jónak (6,2) értékelik, ami 0,8 pontos emelkedést jelent 2012-höz képest. A menedzserek szerint csökkent a médiára nehezedő politikai és gazdasági nyomásgyakorlás mértéke 2012 óta. 2012-ben a médiamenedzserek 37%-a vélte úgy, hogy a magyarországi médiában akkora a politikai nyomásgyakorlás, hogy az már korlátozza a sajtószabadságot. A 2013-ban megkérdezettek körében viszont „csak” 26% ez az arány. A menedzserek körében a legfontosabb nyomásgyakorló a politikus; a második helyen a tulajdonos áll.