Az újesztendő első napja mindig kiemelt jelentőséggel bírt, és ez így van napjainkban is, amikor azért a többség talán már kevésbé hisz a babonákban. De biztos, ami biztos, rengetegen tartják a hagyományokat, mert sohasem lehet tudni…
Régi magyar hagyományok szerint a szilveszter és az új év első napjának szokásai összefonódtak. A szokásos tevékenységek célja alapvetően az, hogy a következő évre egészséget, bőséget, szerencsét és boldogságot biztosítsanak maguknak az emberek.
Az újévi szokások nálunk éppúgy, mint más népeknél, főként abból a hitből nőttek ki, hogy ami az év első napján történik, az az év során újra megismétlődik. Ezért az emberek, hogy az egész évi jó szerencsét biztosítsák, igyekeznek csupa kellemes dolgot cselekedni: vidáman, rakott asztal mellett, baráti társaságban lépnek az újévbe, minden jót kívánnak egymásnak.
Közismertek a jósló népszokások, amelyek közé tartozik a szilveszteri ólomöntés, a lányok pedig mindenféle mágikus praktikával azt igyekeznek megtudni, ki lesz a férjük. Elterjedt szokás az is, hogy az óévtől óriási lárma, zaj, kolompolás közepette búcsúznak el az ünneplők. E zajkeltés ősi oka lehetett a gonosz hatalmak és velük az óév elűzése.
Az évkezdő hiedelmek között igen makacsul ragaszkodunk a táplálkozás babonáihoz. Hazánkban disznót – újévi malacot – kell enni, mert az a házba túrja a szerencsét, tilos viszont tyúkot fogyasztani, mert az a szerencsét kikaparja. Mágikus erejűnek tartják még sokan a jókívánságokat, köszöntő énekeket is.
Általánosan elfogadott hiedelem, hogy az év első napján tilos a szemetet kivinni a házból, mert kidobjuk vele együtt jövő évi szerencsénket is. De tilos mosni is, főleg teregetni, mert ez utóbbi a kiterítésre, vagyis halálozásokra utal, és nem jó bármit is kölcsönadni ilyenkor, mert nehezen jön majd vissza a házba, ráadásul egész éven át minden kifelé megy majd onnan.
S, ha már mindent megtettünk a szokásoknak megfelelően, hogy jól induljon – folytatódjon majd 2014, még nem árt beszerezni egy szerencsepatkót és lóherét is. Régen az emberek úgy gondolták, ha patkót tesznek az állatok vályújába, megóvják őket a betegségektől. Más népek a hajókra és az ajtófélfájukra szögezték a szerencsehozó tárgyat. A cél minden esetben ugyanaz volt, védekezés a rossz szellemek és a balszerencse ellen. Meg kell próbálni, hátha működik!