Robert Owen gyártulajdonos 1817-ben megfogalmazta és közzétette a munkások követelését, többek között az addig 10-16 órás munkaidő nyolc órára csökkentését. A szlogen a hangzatos „Eight hours labour, Eight hours recreation, Eight hours rest” volt.

   Magyarul mindez már így hangzik: nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás. Persze manapság sincs erről szó. A dolgozó fiatal felnőttek a hétköznapokon átlagosan 9 és fél órát dolgoznak, 8 és fél órát pihennek, és 6 óra jut szórakozásra.

   A fiatal felnőttek 9 és fél órás munkaidejét nézve nagyon egyenletes képet kaptunk – olvasható a Profession.hu írásában – mert alig vannak eltérések a különböző társadalmi rétegekben, e tekintetben. Ebben a korosztályban ugyanis férfiak és nők, alacsonyan és magasan képzettek, köz- és magánszférában foglalkoztattak, budapestiek és vidékiek nagyjából ugyanannyit dolgoznak.
   A pályakezdőknek nagyobb a terhelése, mint a régebben dolgozóknak. Akik csak 1-2 éve szereplői a munka világának, közel 10 órát töltenek munkával naponta, akik ennél hosszabb ideje munkavállalók, alig több mint 9 órát. A fővárosiak az átlagosnál kevesebbet alszanak, alig 8 órát, és többet szórakoznak a több mint 6 és fél órával naponta. Vidéken másképpen osztják be az idejüket a fiatal munkavállalók, az alvásra 8 és háromnegyed óra, a szabadidős elfoglaltságokra 5 és háromnegyed óra jut.
   Az iskolai végzettségnek is van hatása: minél magasabb képzettségű valaki annál több szabadidőt enged magának. A legfeljebb alapfokú végzettségűek kevesebb, mint 5 és fél órát, a középfokú képzettségűek 6 és egynegyed órát, a diplomások több mint 6 és fél órát fordítanak a napjaikból szabadidős tevékenységre – derül ki az Ipsos a közvélemény-kutatásából, amelyben a 15-25 év közötti fiatalokat kérdezték meg.