Ma még az építőanyagok, betonvasak, beépítésre váró oszlopok és a majdani tetővel fedett sétálóterasz betonon fekvő tetőszerkezete, vagy éppen az alsó szinten a zsaluzás oszlopsorai uralják a látványt, de amióta újraindult a nagyberuházás építése, komoly haladás tapasztalható az építményen.

   Megnézhettük, végigjárhattuk a Velencei-tó Kapuja építkezést, amelyen akkor éppen több mint hatvan munkás dolgozott, mégpedig feszített tempóban. A kivitelező ZÁÉV Zrt. budapesti területi igazgatója, Sulák László szerint október végétől már csak a belső munkálatok maradnak hátra.

   Megépültek Velence forgalmas parti útján a nagyon hosszú ideig használhatatlan úttestszakasz melletti parkolók, és már nem a poros murván kell szlalomozniuk az autósoknak sem, de az arra járók kevés munkást és csak kisebb munkálatokat látnak kívülről. Pedig a tóparti oldalon gőzerővel zajlik az építkezés. Befejezték a kiszolgáló blokkok födémszerkezeteinek betonozását, építik a körpanorámás, többfunkciós terem központi épületét, többfelé falaznak.
   A zárt, télen fűthető, nyáron hűthető sétány térelválasztóira már bekerültek a nyílászárók, alakulnak a leendő boltok, míg a sétaút másik felén végig üvegezett felület ad majd kilátást a tóra, a strandterületre. S bár az üvegek még értelemszerűen nincsenek a nyílászárókban, az ablak és ajtókeretek már elfoglalták végleges helyüket.
   Az építkezés minden mozzanatát figyelő, irányító Sulák László és dr. Papp Gyula, Velence város címzetes főjegyzője, aki naponta végigjárja, ellenőrzi az építkezést váltva mutatta, magyarázta a látnivalókat, amelyekhez ma még kell némi képzelőerő. De kell térlátás és fantázia ahhoz is, hogy a látogató áttekintse a hatalmas területet, elképzelje a Velence Resort & Spa szállodáitól induló sétányt, amely végigfut a hajóállomásnál már megépült új hídon, az ugyancsak új játszótér mellett, elhalad a homokos, lídós partszakaszon és bevezeti a járókelőt a kétszintes sétányra.
   Kívül láthatóak a ma még feltúrt, közművek csöveitől zsúfolt későbbi parkolók területei. Épül az üzletsor, amelynek kiemelkedő része lesz az az élelmiszer-áruház, ahol a velencei polgárok, nyaralók beszerezhetik mindazt, amelyért most legalább Gárdonyig kell utazniuk.
   Azok, akik nap mint nap a torzóként csúfolkodó építmény mellett haladtak el sok-sok hónapon át a létesítmény megépültének legcsekélyebb reménye nélkül, ma már – ha bemehetnének – messze optimistábban látnák a leendő korszerű épületet. Azt persze, hogy a több mint kétmilliárdból megépülő létesítmény megfelel-e majd az elvárásoknak, lesz-e általa télen is vendégforgalom Velencén, ma még nem tudhatjuk. Mindenesetre most már az ellenzői is adhatnának rá egy esélyt.