Anyakönyvezésének helyszíne lett a neve
A Velencei-tó környékének nagy szülötte, Gárdonyi Géza születésének 150. évfordulóját a napokban ünnepeltük. Akkor is elhangzott, hogy a kiváló író Ziegler Gézaként látta meg a napvilágot.
Gárdonyi Géza író, költő, drámaíró, újságíró és pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Gárdony-Agárdpusztán született 1863. augusztus 3-án, és augusztus 4-én keresztelték meg ugyanott római katolikusként. A Múlt-kor.hu készített összeállítást a névváltoztatásról.
Gárdonyi édesapja, Ziegler Sándor Mihály (1823-1879) szász származású, evangélikus felekezetű gépészmérnök-feltaláló volt. Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc alatt Pesten, saját költségén hadi üzemet hozott létre, amely támogatta a honvédőket. Nevéhez ezért az utókor a „Kossuth fegyvergyárosa" jelzőt kapcsolta. Katonai szerepvállalása miatt álruhába öltözve érkezett vissza szülőfalujába, Nemeskérre. Elfogták és haditörvényszék elé került, megmenekülését csak annak köszönhette, hogy barátai kiálltak mellette, és lényegében hamis tanúzással megmentették az életét.
Ziegler Sándor az 1850-es években végleg hazatért Magyarországra, és egyik megbízása a szőlősgyöröki gőzmalom megépítése és felszerelése volt. E munkája során ismerte meg, majd 1860. december 8-án vette feleségül a nála tizenhét évvel fiatalabb Nagy Teréziát (1840-1926), a parasztsorba süllyedt szőlősgyöröki római katolikus kurtanemesi család sarját.
Az evangélikus vallású apát a szőlősgyöröki plébános csak azzal a feltétellel eskette össze Nagy Teréziával, hogy kötelezte magát: gyermekeit a katolikus vallásban neveli. Ziegler Sánor 1879-ben, halála előtt hat nappal – anyagi okokból – áttért a katolikus hitre. Házasságukból hét gyermek, egy leány és hat fiú született, de közülük csak hárman, Géza, Béla és Árpád élték meg a felnőttkort.
Gárdonyi Géza első ízben tizenhat évesen, 1881. május 5-én az egri Füllentőben megjelent humoreszkjét írta alá Gárdonyi Z. Géza néven. Írói nevét születési anyakönyvezési helyszíne, Gárdony után választotta, és 1881 után a „Z.” elhagyásával egyre gyakrabban, az 1890-es évektől pedig kizárólagosan ezt tüntette fel művei fejlécén – olvasható a mult-kor.hu történelmi portálon.







