- Ott alszik valaki – mutatott meglepve a színpadra az üres nézőtérre belépő hölgy a párjának. – Úgy néz ki, mintha bábu lenne.

   S, valóban. Lopahint, a parasztból milliomossá vált kereskedőt alakító Mihályfi Balázs egy régi gyerekszánkón alszik a nyitott könyvszekrény polcának dőlve. Meg sem mozdul, ameddig a nézők a következő tíz percben el nem foglalják a helyüket.
   De nem csak ez az egy meglepetés várja a Vörösmarty Színház Cseresznyéskert előadásának nézőit. Csehov klasszikus darabját olyan előjáték vezeti be, hogy a néző bizonytalanná válik: a darabot látja már, vagy az előadás kezdetére vár.
   A színlap szerint komédiára ül be az ember, de Guelmino Sándor rendezése sok minden csak nem komédia. Lehet ugyan Jepihodov könyvelő csetlésén, botlásán kuncogni, egy-egy jeleneten mosolyogni, de az előadás előrehaladtával mindehhez egyre kevésbé lesz kedve a közönségnek.
   A csehovi történet ízig-vérig mai. Hiteleiben fuldokló, mindenét elveszítő család, félművelt, a szó minden értelmében parasztból dúsgazdaggá avanzsált üzletember, széplelkű, ám dolgozni cseppet sem vágyó nemes, kommunisztikus zagyvaságot szajkózó korosodó örök egyetemista, aki fennhangon hirdeti: dolgozni kell, miközben házi tanítóságán kívül még egy percet sem dolgozott. Sok-sok mai, vagy inkább örök karakter.
   Mindeddig ez egy előadás lenne a Csehov darabok előadásainak sorából, de nem az! Hihetetlenül pörög, dübörög, locsog minden és mindenki. Csanádi Judit díszlete érdekes, talányos, sokszínű, az elárvult, lepusztult egykori gazdagságát már csak nyomokban magán viselő cseresznyéskert kastélyát jeleníti meg. Kár, hogy a nézőtér első soraiból egy része alig, vagy egyáltalán nem látható és takarja a háttérben történő eseményeket. A néző azon is törheti a fejét, hogy miért kell a színészeknek dimbes-dombos, hézagos, tűsarok- és bokatörés-veszélyes padlózaton mozogniuk, és mit jelképez a valóságosan is egyre inkább emelkedő víz.
   Elképesztően lendületes az előadás. A színészek csúsznak, másznak, guggolnak, négykézláb közlekednek, ugrálnak, vízben fekszenek, táncolnak, pörögnek, forognak, vödrök, rongyok, szendvicsek, könyvek repülnek, olykor balesetveszélyesen is, nyers tojás törik szét egy fejen.
   A főszereplő Pápai Erika túlfűtöttsége, mániás depressziója középpontban tartja a földbirtokos Ranyevszkaja alakját. Lányát, Ányát, Stelly Zsófia alakítja feledhetően. Fogadott lányát, Várját, Bakonyi Csilla a tőle megszokott egyszerű, de hiteles eszközökkel formálja meg. A földbirtokos örökgyerek bátyját, a semmittevő gazdagot, Gajevet, Quintus Konrád hihetően, bár ismerős eszközökkel alakítja. Mihályfi Balázs felkapaszkodott újgazdagja erősen hajaz napjaink semmiből jött vállalkozóira. Jegercsik Csaba időnként tanácstalannak tűnik Petya, a diák szerepében, máskor túl harsánynak. Kozáry Ferenc Szimeonov-Piscsik jellemtelen figuráját alakítja lendületesen. Sarlotta Ivanovna nevelőnő, vagyis Soltész Erzsébet trükkjei, akrobatikus mozgása meglepő szín a darab palettáján. A könyvelő Juhász Illés alakítása több darabból is ismerős lehet a színház törzsközönségének.
   A további szerepeket alakító Bábinszki Ágnes, Dengyel Iván, Csizmadia Gergely, Gerner Csaba mindenben nagyszerű partnere az említett művészeknek. Kárpáti Enikő jelmezei kortalanok, üzenetet hordoznak.
   Bizonyára az előadásban a hivatalos és szakavatott kritikusok számtalan kivetnivalót találnak majd, mégis ezt az előadást meg kell nézni! Érdekes, tanulságos este lesz.
   Hogy aztán ki, milyen következtetést von le Csehov történetéből, az már egy más kérdés.