A bőség zavara. Leginkább ez jellemezte az idei, immár hatodik Velencei-tavi Hal-, Vad-, Bor- és Pálinkafesztivált. Az agárdi központú rendezvény szervezői igencsak magasra tették a mércét.

   Kegyes volt az időjárás az idei fesztiválozókhoz, bár pénteken, az első napon azért néhány nagy vízhozamú vihar megmutatta, ha akarná, tönkre tudná tenni az emberek munkáját, szórakozását.

    De nem akarta és így pompás három napot kaptak a helyi, velencei-tavi lakosok és a szép számú, a fesztivál kedvéért Agárdra látogató közönség. Érdemes volt rászánni e három napot a gasztrofesztiválra, nyugodt szívvel kimondhatjuk: megérte.
   Három évvel ezelőtt még arról írtunk a Vétóban, hogy bármennyire is vonzza az embereket egy-egy ételkülönlegesség, akkor azok élvezetében nemigen lehetett részük a résztvevőknek. Pedig egy gasztronómiára (is) építő eseménysorozatnak ez elengedhetetlen velejárója. Nos, a hatodik agárdi fesztiválon már az ínyencek is elismerősen csettinthettek, hiszen sokféle és jellegében olykor különleges ételt kóstolhattak, vásárolhattak. 
   A vendéglátósok örömére tették is mindezt a látogatók, ettek, ittak, jól szórakoztak. Talán ha valamit is kifogásolhatunk, azok a magas árak, bár a kitelepülés költségét is meg kell valakinek fizetnie. Az árakról meg legkevésbé a szervezők tehettek.
   Szórakozásban sem volt hiány, hiszen nagynevű előadók, remek produkciók, kulturális és sportesemények követték egymást. A műsorok sokszínűsége már ízlésbeli kérdés, de a főszervező Ocsenás Katalin jó érzékkel nyúlt a program összeállításához. Persze az, hogy egy Csík együttes, vagy Ruzsa Magdi, Bangó Margit és neves társaik szerepelhessenek, pénz kell, mégpedig nem is kevés. A fesztivál egész megjelenése, lebonyolítása ezúttal azt sugallotta, nem szűkölködtek a szervezők a földi javakban, míg a helyi Ignácz Attilának és cégének köszönhetően a nagyprodukciók kiváló hang és fénytechnikája még tovább erősítette a professzionalizmus élményét.
   Aki párszor végigsétált a rendezvény helyszínein nagyon sok mosolygós, vidám emberrel találkozhatott. Ez pedig a mai pénzszűke, mérhetetlen feszültségekkel, megosztottsággal, ellenségeskedéssel teli magyar valóságban talán a legnagyobb érdeme az agárdi fesztiválnak.