A fejlett világ egyik, ha nem a legnagyobb problémája a fogyasztói társadalom mérhetetlen szeméttermelése. A hulladék sok nagyvárost már szinte ellep, a lerakóhelyek betelnek, az emberiség szinte belefullad a maga termelte szemétbe.

   Pedig lenne megoldás. Ehhez kiváló példát ad a kaliforniai Johnson család, amelyben Bea asszony, a családanya blogot vezet arról, hogy miként kell vezetni egy zero waste home-ot, vagyis nulla hulladékot termelő háztartást.

   Minden azzal kezdődött, hogy a család pár évvel ezelőtt új házban költözött és az átmeneti időszakban egy nagyon kicsi lakásban laktak, a költözéskor pedig megdöbbenve tapasztalták, hogy mennyi fölösleges tárgyuk van. Átnéztek mindent és megállapították, hogy a háztartási javaik 80%-ra valójában nincs is szükségük. Ekkor döntöttek el, tudatosan figyelni fognak arra, hogy az új házukat ne árasszák el szeméttel, innen pedig már csak egy lépés volt a nulla hulladék háztartás.
   Bea Johnson első lépésként száműzte a műanyag zacskókat a bevásárlásokból. Újrahasznosítható táskákat szereztek be, boltba, piacra csak azzal mentek. A háziasszony ezután beszerzett kisebb-nagyobb befőttes és fűszeres üvegeket, kimérve ezekben az üvegekben veszi meg a vajat, sajtot és húst is, és az otthonában is külön üvegekben tárolja ezeket.
   A zöldségeket a hűtőben nem műanyag zacskókban tárolják, hanem szövet zsákocskákban. Hetente egy alkalommal mennek bevásárolni, a lisztet, cukrot, kakaót, magokat is kisebb-nagyobb zsákokban kimérve szállítják haza.
   Új lakhelyüket úgy választották ki, hogy elérhető közelségben legyen piac, mozi, iskola, így hétköznapokon nincs szükségük autóhasználatra, bár a heti bevásárláskor nem tudják nélkülözni az autót.
   Két iskolás fiúk ruhatárra szezononként négy nadrágból, nyolc pólóból, egy hálóruhából, szabadidős összeállításból és alsóruházatból áll. Ne feledjük, a kaliforniai éghajlat egyszerűbbé teszi a dolgukat, mint lenne nálunk. A családfő szerint a gyerekek is teljesen elfogadták ezt az életstílust, számukra is elfogadható, hogy minőségi és tartós játékokat kapjanak.
   Ismerőseik szerint ez a fajta életstílus bizonyára nagyon sok időt vesz igénybe, de Bea Johnson állítja, hogy egyik sem igaz, csak jó szervezés kérdése az egész. Kizárólag olcsó mosószódát, ecetet, mikroszálas törlőkendőt használnak a takarításra, nem használnak vegyszereket sem a fürdőszobában, sem a konyhában. Még a szépségápolásra szánt termékeket is kis üvegekben tárolják, nem pedig műanyag flakonokban és természetesen szappanokat használnak. Olyan apróságokra is figyelnek, mint a kozmetikai vatta, ami szintén nem eldobható, hanem kimosható és újrahasznosítható. A fogkeféjük sem műanyag, hanem lebomló anyagból készült. Az ételmaradékot komposztálják.
   A család elszántan törekszik arra, hogy példát mutasson és bebizonyítsa, hogy nem a felhalmozás vezet a boldog és kiegyensúlyozott élethez. Vannak követőik, ahogy kritikusaik is, de az, hogy míg egy nyugati ember évente fél tonna háztartási szemetet termel, addig ők csak pár maroknyit, a családot igazolja.