Kevesen tudják, hogy az a nehezen megjegyezhető név, amelyet az ország január 1-jével államosított iskoláinak vezetésére hivatott szervezet visel, kit takar. Pedig Gróf Klebelsberg Kuno valóban nagy ember volt.

   Az Arad vármegyei Magyarpécskán született 1875. november 13-án és igencsak szép pályát futott be jogászként, országgyűlési képviselőként, művelődéspolitikusként, belügy-, majd vallás- és közoktatásügyi miniszterként.
   A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ névadójának édesapja Klebelsberg Jakab gróf, a császári és királyi hadsereg 14. huszárezredének századosa 1872-ben vette feleségül felső- és alsó-eőri Farkas Arankát. 1875-ben született meg gyerekük, Kuno, aki a nevét keresztapjától, Czetwitz Kunotól kapta.
   Apját 1877-ben elveszítette, anyja ekkor Székesfehérvárra költözött fiával a családjához, akik a gyermek nevelésében segédkeztek. Klebelsberg Kuno a Szarka utca 147. szám alatti házban nőtt fel, gyámja 1883-ig nagyapja, Farkas Imre volt.
   A középiskolát Székesfehérváron fejezte be, majd jogi tanulmányokat a budapesti, müncheni, berlini egyetemeken és a Sorbonne-on Párizsban folytatott. 1898-ban a budapesti egyetemen államtudományi doktori szerzett oklevelet. Fiatalon nősült, 1900. április 24-én vette feleségül Botka Saroltát, aki élete végig hűséges társa volt.
   Klebelsberg Kuno az egyetem elvégzése után az állam szolgálatába lépett. 1910-ben a közigazgatási bírósághoz nevezték ki bírónak, majd 1912-ben a hatásköri bíróság tagja lett, valamint rendkívüli egyetemi tanár lett a Közgazdasági Egyetemen.
   1914 januárjában kinevezték a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium adminisztratív államtitkárává, majd 1916 márciusában Tisza István áthelyezte maga mellé a miniszterelnökség politikai államtitkárának. 1917 márciusától az Országos Hadigondozó Hivatal ügyvezető alelnöke is volt a háború végéig.
   1916-ban egy időközi választáson lett először országgyűlési képviselő. Pozícióját az 1926-os és az 1931-es választások után is megtarthatta. Közoktatás politikáját a polgári iskola önálló középfokú iskolaként való törvényesítése, a középfokú lányoktatás és a tanárképzés reformja jellemezte. Nevéhez fűződik a 8 osztályos népiskolai rendszer létrehozása. Ezzel a nagyarányú analfabetizmus ellen küzdött, ahogy a népiskolák sorának építésével is. 
   1922-ben létrehozta a Magyar Országos Gyűjteményegyetemet és annak tanácsát. Ennek hatáskörébe tartozott a Magyar Királyi Országos Levéltár, a Magyar Nemzeti Múzeum és Országos Széchényi Könyvtár, az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, Országos Magyar Iparművészeti Múzeum, valamint a Pázmány Péter Tudományegyetem könyvtára.
   Pécsen, Szegeden, Debrecenben egyetemi építkezéseket indított, és megteremtette a felsőoktatás korszerű keretlehetőségeit. Építkezései mindhárom vidéki egyetemen a klinikákkal kezdődtek, azon belül is hangsúlyt kaptak a szülészeti és gyermekklinikák. Célja volt ezzel a magas gyermekhalandóság csökkentése.
   Klebelsberg – ő hozta létre a Testnevelési Főiskolát is – az egyetemeket úgy képzelte el, hogy oda a legtehetségesebbek jussanak be, ne csak a gazdagok gyerekei. Világlátott ember volt, leginkább Európához igyekezett felzárkóztatni a magyar oktatási, kutatási és kulturális intézményeket. Elvileg nem értett egyet a zsidó diákok felvételét korlátozó numerus clausus-szal, de az ennek eltörlésére irányuló javaslatokat a kormánypárttal mégis rendre leszavaztatta.
   Szellemi nagyságát, hihetetlen munkabírását és államférfiúi erényeit kortársai, köztük ellenfelei is tisztelték. 1932. október 12-én, Budapesten hunyt el.