Az év utolsó napjának pompás napsütését élvező sétálók megdöbbenéssel figyeltek fel az agárdi szabad strand jégfelületére hajigált ökölnyi daraboktól a több tízkilósig terjedő soktonnányi kőre.

   Voltak, akik eleinte természetesnek gondolták, hogy a partfalat védő terméskövek sok száz méter hosszan, a parttól tizenöt-húsz méteres sávban tömegével hevernek a jégen, míg csak fel nem fedezték annak rendszerét.

   Az elvégzett „munka” mennyiségét látva szinte biztosra vehető, hogy az erős emberek többen lehettek, vagyis egy nagyobb vidám társaság okozta a hatalmas kárt, a fürdőszezonban súlyos baleseteket is okozó kőhajigálást. Feltűnő volt, hogy a parttól mintegy húsz méterre egy kővel vagy valamilyen más eszközzel jégbe rajzolt vonal húzódott, mintegy célvonalként. A tisztes „sportembereknek” (talán) odáig kellett kihajigálniuk a köveket. 
   Túl azon, hogy az említett szakaszon a korcsolyázás e télre lehetetlenné vált, az első olvadáskor a töméntelen kisebb nagyobb terméskő a víz alá süllyed majd és okoz sok fürdőzőnek akár töréses sérülést is.
   A vélhetően nagyon erős emberek kilétére bizonyára sohasem derül fény, pedig megérdemelnék méltó büntetésüket: valamennyi jégre hajigált követ visszahordani eredeti helyére.