A karikagyűrű kiemelt fontossággal bír a szerelmesek életében. A két kis karika az összetartozást jelenti, az egymás iránti elkötelezettséget. De vajon mióta?

   A karikagyűrű eredete a Nílus mentén létesült egyiptomi civilizációig nyúlik vissza. Krisztus előtt 3000-ben egy egyiptomi fáraó adott kedvesének karikát formázó gyűrűt szerelme jelképéül.

   Az itt élő embereknek a Nílus volt minden szerencse és boldogság kulcsa, így az itt készült jegygyűrű mintázata is ezzel kapcsolatos volt. A bal kéz gyűrűsujján hordták, mert azt tartották, hogy annak az ujjnak a vénája közvetlenül a szívhez vezet. Innen jutott el Rómába is a jegygyűrű viselésének szokása i.e. 332-ben, Nagy Sándor egyiptomi hódításai révén.
   A jegygyűrűk eleinte kenderből készült, de évente meg kellett újítani, mert elkopott. Később tartósabb anyagra cserélték, így bort, csontot és elefántcsontot használtak a jegygyűrű készítéséhez.
   A rómaiak eleinte vasból készítették a gyűrűket, amelyek itt kevésbé romantikus jelentéssel bírtak. Akkoriban nem a szerelemre utaltak, hanem a birtoklásra, tulajdonra. Egy jogi egyezmény jelképe volt, melyben a férj tulajdonosává vált feleségének. A harmadik században váltotta fel a rozsdásodásra is hajlamos anyagot az arany és az ezüst. A jegygyűrű akkor már esztétikai jelentőséggel bírt.
   A korai példák ellenére, a jegygyűrű viselete a középkorban vált igazán elterjedté széles körben a világon. Sokáig a legtöbb országban csak a menyasszony és feleség viselt gyűrűt. A keresztény egyházi szertartás rituáléjába a XIII. században foglalták bele, jellemzően ekkortól hordja a házaspár mindkét tagja.