Szinte mindenki ismer bosszantó, kibírhatatlan, az élő fába is belekötő munkahelyi vezetőket, sőt a legtöbben úgy érzik, főnökük akkor is zaklatja őket, számon kéri a jobb munkát, ha mindent a legjobb tudásukkal csinálnak.

   Most kiderült, hogy más az érzés és más a valóság. Nemrégiben jelent meg az az 5400 válaszadó bevonásával, több kontinensen készült, a vezetői tevékenységekkel kapcsolatos felmérés a HBR blogján, ami szerint a fele sem igaz.
    Függetlenül a kultúrától, a vezető beosztási szintjétől, sőt a vezetők értékelésétől is (felettes, kolléga, beosztott), a válaszadók 46%-a inkább nem konfrontálódik, ha a munkatársak nem teljesítik a vállalásokat.
   Az írás hivatkozik olyan kutatásokra, ahol csapatok teljesítményét vizsgálták. Azok a csoportok, ahol vállalja valaki, hogy szól a nem teljesítőnek, jobb eredményt hoznak ki magukból, mint azok, amelyeknél nincs erre a szerepre vállalkozó. A bátor ember ugyanakkor személyes népszerűtlenségének csökkenésével fizet cselekedetéért. 
   A szerző megállapítása szerint a vezető feladata lenne, hogy ezt a kellemetlen részét is elvégezze munkájának. Ha nem teszi, akkor ő ugyanolyan potyautas, mint az, aki nem csinálja rendesen a dolgát. Nem beszélve arról, hogy a többiek kedve is elmegy az egésztől, ha azt látják, hogy egyesek „fogjuk meg és vigyétek” szellemben tevékenykednek.