Volt tömeg, az már biztos. Az agárdi Parkerdőben, immár húsz éve, szeptember egy jeles napja a hőlégballonoké és a repülés iránt érdeklődő ezreké. Ezúttal mindezt dzsesszmuzsika is színesítette.

   Remek húzásnak bizonyult, hogy a hatalmas közönséget vonzó velencei-tavi hőlégballon karnevált és a rétegműfajnak számító dzsessz sorrendben harmadik találkozóját egy helyszínen, egy időben rendezték meg.
   Nem vitathatjuk, hogy a főprogramot a XVIII. Velencei-tavi Nemzetközi Totalgaz Hőlégballon Karnevál jelentette a múlt szombaton, ahogy azt sem, hogy a közönség elsősorban a látványért, a repülésért ballagott ki a Parkerdőbe, vagy utazott éppen jóval távolabbról Agárdra. A színes léggömbök, a testközelben fel- és leszálló helikopterek, ejtőernyősök mindig népszerűek, szórakozatóak. A hetvenes éveinek végét taposó örökifjú, kiváló hőlégballon-pilóta, a ballonkarnevál főszervezője, Pálosfalvy Brúnó és szervezőtársa, Wagner Péter évről évre ki tudja csábítani a közönséget a látványossággal Gárdony város hatalmas parkjába.
   A dzsessz – vagy jazz – már más tészta, más műfaj. Sokkal inkább a meghittség, a belterjesség jellemzi a közönség, és nagyon magas szintű zenei tudás a művészek részéről. A pop, rock világától, az egyszámos együttesek szárnyalásától, rajongói táborától, a celebségtől fényévnyi messzeségben muzsikáló dzsesszzenészek legszebb álmaikban sem hihetik, hogy egy kisvárosban tömegek vándorolnak előadásuk helyszínre jazzmuzsikát hallgatni.
   Bizonyára a III. Velencei-tavi JazzFace Fesztiválon részt vett együttesek tagjai, ahogy a rendezvény művészeti vezetője, a kiváló gárdonyi zenész, művész, Kiss G. László is elégedetten nézték a folyamatosan áramló tömeget és a naptól védő sátortető alatt felállított színpad előtt ülő hallgatóság szép számát.
   Az ötlet, a két rendezvény összevonása tehát kiváló volt, némi ütközéssel. A szombati csúcsnap délutánján egyfolytában repkedő, pár percenként le- és felszálló, sétarepülést, vagy éppen mutatványokat végző dübörgő, visító, hörgő repülő gépezetek igencsak elnyomták az alattuk amúgy felettébb szórakoztató, jó zenét játszó együttesek hangját. Zenét nem csak hallgatni, játszani is kevés értelme van ilyen zajban. De ez csak szervezés kérdése és higgyük, hogy a repülős-zenés műfaji együttlétet csak most tanuló szervezők a jövőben elkerülik az ilyen helyzeteket.
   A JazzFace – pénteken, és a repülő eszközök elvonulása után szombaton este – kiváló zenei program volt. A populárisabb jazzirányzatok azokkal is megszerettették a dzsesszmuzsikát, akik eddig úri huncutságnak tartották.
   Remélhetőleg jövőre is lesz akarat és kerül némi – nem kevés – pénz a hőlégballon karnevál megrendezésére, ahogy arra is, hogy a JazzFace fesztiválon fellépő művészek méltó körülmények között, de mindenképpen nagy közönség előtt mutathassák be a dzsesszzene szépségeit.