Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a telekommunikáció, a nyomtatott sajtóval, rádióval, tévével kezdődött. Szó sincs róla. Az alvilággal másként is lehetett kommunikálni.

   A nagy-britanniai Kent grófságban talált római kori átoktáblán, ólomlapocskán ezerhétszáz évvel ezelőtt valaki tizennégy személy megbüntetéséhez kérte az alvilági erők közreműködését – olvasható a BBC hírei között.

   Az átoktáblák (Defixionum tabellae) a Kr.e. V-IV. században terjedtek el a Földközi-tenger vidékén, kezdetben a görögöknél, majd a Római Birodalom minden szegletében. A vesztes fél általában végső megoldásként alkalmazta az átoktáblákat, amikor már csak ez az egy eszköz állt a meglopott, megcsalt áldozat számára, hogy megtorolja a rajta esett sérelmeket.
   Alkalmazták az eljárást kereskedők és sportolók is a vetélytársak kiiktatására. Az átoktáblák vékony kis fémlapok voltak, amelyeket henger alakúra göngyölítettek fel, majd az alvilághoz közelinek vélt helyekre, sírokba, kutakba, forrásokba rejtették.
   A lelet, amelyet jelenleg az Oxfordi Egyetem szakértői vizsgálnak, East Farleigh településen, egy valamikori római farmgazdaság területén került napvilágra. A 10 centiméter hosszú, 6 centiméter széles és 1 milliméter vastagságú ólomlemez rendkívül törékeny.
   Roger Tomlin ókortörténész, az Oxfordi Egyetem docense szerint az átoktábla vélhetően a Kr.u. III. századból származik. Az ólomlapocskára csupa nagybetűvel bekarcolt nevekből mindössze hat olvasható, közülük négy római (Sacratus, Constitutus, Constan és Memorianus), kettő pedig kelta eredetű (Atrectus és Atidenus). A nyolc másik név csak részlegesen maradt fenn, de a szakértő reményei szerint a táblácska további tisztításával, ezeket is megfejtik majd.