A nyári napforduló, a legrövidebb éjszakával és leghosszabb nappal ősidőktől fogva jeles időpontnak számított. A régiek hiedelme szerint varázslatos éjszaka ez, amikor szinte bármi megtörténhet, még a kívánságok is teljesülhetnek.

   A nyári napforduló csütörtök hajnalban, közép-európai idő szerint 1 óra 09 perckor volt, ekkor köszöntött be a csillagászati nyár az északi féltekén – derül ki a Space.com űrkutatási hírportálról.
   A napforduló (solstitium) kifejezés a Napnak a Föld egyenlítőjéhez való helyzetét fejezi ki. Nyári napforduló idején a Nap a Ráktérítő, míg téli napforduló alkalmával a Baktérítő fölött delel. A nyári napfordulókor a Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik el a Nap sugaraitól, s ekkor a nappal a leghosszabb, az éjszaka pedig a legrövidebb.
   A napfordulók idején a Nap irányt vált. Az északi féltekén a nyári napfordulóig a Nap délről észak felé halad, utána pedig északról dél felé kezd mozogni, vagyis csütörtök hajnalban, 1 óra 09 perckor központi csillagunk „hátra arcot” vezényel, megfordul, hogy megkezdje féléves vándorlását déli irányban. December 21-én, a téli napforduló idején ismét irányt vált, s megkezdi féléves menetelését észak felé.
   Nyáron, az elliptikus pályán keringő Föld a legtávolabb van a Naptól, míg a téli hónapokban a legközelebb, a különbség körülbelül 5 millió kilométer. Idén július 5-én, közép-európai idő szerint hajnali négykor kerül bolygónk naptávolba (aphélium), amikor 152,1 millió kilométer választja el központi csillagunktól. Az idén január 4-én jártunk a Naphoz legközelebb (perihélium), amikor 147,1 millió kilométerre közelítettük meg.