A kisgyerekek sokszor siettetnék az időt, hogy minél hamarabb nagykorúak lehessenek, mert a felnőtteknek olyan nagyon jó. Ifjúkorban – látva a felnőtt élet nehézségeit – már egyre kevesebben várják a felnőtté válást.

   A 20-30-as éveiben járók jelentős része mind nehezebben szánja el magát, hogy belépjen a felnőttek felelősségteljesebb világába, és igyekszik még távolabbra tolni az elhúzódó kamaszkor határait – olvasható az sg.hu oldalon.  
   Ennek az új társadalmi jelenségnek a megfelelő kezelése komoly feladat elé állítja a szociálpolitika formálóit, mivel az gazdasági, oktatási, morális és egyéb kérdések egész sorát veti fel. Megválaszolásukhoz szociológusok, pszichológusok végeznek elemzéseket.
   - A fiataloknak nagyon nehéz helyt állniuk a modern, átláthatatlanul sokszínű világban, ennek a nemzedéknek ugyanis egy kitaposatlan, ismeretlen ösvényen, nehéz terepviszonyok között kell eligazodnia – fejtette ki Tóth Olga, az MTA Szociológiai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa.
   A szakember szerint a pályakezdő fiatalok bizonytalanság, értékvesztés, ködbe vesző távlatok csapdái között tévelyegnek, ahol még gyakran a szülői minta sem adhat fogódzót. A szülők még az előző rendszerben szocializálódtak, ahol előre belátható életút, nemzedékeken át öröklődött, értékálló modell mutatott irányt: tanulás, pályaválasztás, előrehaladás a munkahelyi szamárlétrán, szerény, de biztos fizetés.
   Tóth Olga úgy látja, hogy amíg az elmúlt századokban minden nemzedék fiataljai igyekeztek minél előbb felnőtté válni, mert azzal szerezhettek nagyobb önállóságot és szabadságot, addig a mostani generáció azért is ódzkodik felnőni, mert az ezernyi kínálkozó lehetőség, a megnyílt világ eleve megadja a szabadság érzetét.
   A teljes cikk elolvasható az sg.hu internetes újságban.