Eddig jó volt hinni, hogy sok közöttünk az olyan ember, aki mindig igazat mond, hitele van minden szavának. Most kiderült, mindenki hazudik.

   A Duke Egyetem gazdaságtudományi professzora, Dan Ariely kutatásai és kísérletei során arra próbál választ találni, hogy az emberek miért és hogyan hazudnak, illetve hogyan lehetne őket leszoktatni erről.
   Vizsgálatai szerint az emberek többsége, akiket általában becsületesnek mondanánk, nem ésszerűen döntenek, vagyis nem vetik össze a lebukás veszélyét az elérhető előnyökkel, hanem éppen addig mennek el, amíg a becsületük engedi – vagyis csak egy kicsit hazudnak.
   Jól példázza ezt a Wall Street Journalban is megjelentetett kísérlete, amelyben egyetemi hallgatóknak kellett adott időre 20 feladványt megoldaniuk. Mindezért pénzt minden helyesen megoldott feladat után kaptak.
   A kontrollcsoport tagjai átlagosan négy kérdéssel tudtak időben megbirkózni, míg azok a hallgatók, akiknek felajánlották az önellenőrzés és önbevallás lehetőségét, átlagosan két kérdéssel voltak okosabbak. Kiderült, nem arról van szó, hogy néhány megrögzött hazudozó felhúzta az átlagot, hanem gyakorlatilag minden résztvevő csalt, de csak egy kicsit.
   S, hogy mégis hogyan lehetne az embereket leszoktatni az apró hazugságokról is? Nos, Ariely szerint a társadalomban jelenlévő erkölcsi normákat és elvárásokat kell megerősíteni. A gyakorlatban olyan apró dolgokról van szó, mint például az, hogy az aláírás helyét a papírmunka aljáról az oldal tetejére érdemes helyezni. A professzor kísérletei szerint, ha már a kitöltés legelején felhívják az érintettek figyelmét arra, hogy őszinte és igaz válaszokat kell adni, sokkal kevesebb csalás fordul elő, pedig a lebukás veszélye változatlan maradt.