A nyugati világban az unokatestvérek közötti házasság tabunak számit, miközben a világ más részein elfogadott, sőt előnyösnek tartott a családtagok frigye.

   Az unokatestvérek közötti házasság veszélyei erősen túlzóak a hamarosan boltokba kerülő A Vérrokonság Összefüggései című könyv szerint – olvasható a tudomany.ma.hu oldalon.
   Alan H. Bittles az ausztrál Murdoch Egyetem munkatársa könyvében utánajár az unokatestvérek közötti házasságot körüllengő gyakori tévhiteknek, megvizsgálva annak jogi, kulturális, vallási és egészségügyi szempontjait. Állítja. ha jobban megértjük az ilyen jellegű házasság egészségügyi hatásait, az megfelelőbb házassági törvényeket és jobb orvosi ellátást eredményezne a házastársak és gyermekeik számára.
   Amerika harmincegy államában tiltott elsőfokú unokatestvérek házassága vagy csak bizonyos körülmények között engedélyezett az, míg Ázsia déli részein és a Közel-Keleten például a házasságok 20-50%-a köttetik unokatestvérek vagy még közelebbi vérrokonok között. Lehet, hogy meglepő, de a mélyen vallásos, Charles Darwin az evolúció felfedezője és felesége, Emma is elsőfokú unokatestvérek voltak.
   Azokban a kultúrákban, ahol a rokonházasság elfogadott, gyakran rámutatnak annak szociális és gazdasági előnyeire, mint amilyen a család megerősítése és a vagyon családon belül tartása. Az ellenzők viszont azt hangoztatják, az ilyen házasságok növelik a genetikai rendellenességek esélyét.
Bittles 35 évnyi kutatás után arra jutott, a veszély mértékét erősen eltúlozták. Tény, hogy azoknál a gyerekeknél, akiknek szülei közeli rokonok, nagyobb eséllyel öröklődnek genetikai rendellenességek, de a felmérések szerint a betegség és a korai halál esélye mindösszesen 3-4%-kal nagyobb, mint a teljes lakosság esetében. A veszély elsősorban azokat érinti, akik egyébként is magukban hordozzák a rendellenességeket, tehát az unokatestvérek közötti házasságok 90%-ban ugyanakkora rá az esély, mint a nem vérrokoni frigyeknél.
   A tudósok szerint az első, Afrikából szétrajzó embercsoportokban mintegy 700-10.000 nemzőkorú ember volt. Figyelembe véve, hogy ez milyen alacsony szám, valamint hogy ezek az emberek apró vadászó-gyűjtögető csoportokra oszlottak fel, akik többnyire saját törzsükön belül házasodtak, biztosnak tűnik, hogy sok esetben fordult elő rokonházasság.
   Bittles szerint, ha az ember a saját szűkebb környezetéből választ párt magának, nincsen túl sok lehetősége. Napjainkban azokon a területeken ahol nagyszámú bevándorló él és ahol a jelenség elfogadott, az unokatestvérek közötti házasság egyre nagyobb mértékben n, de hosszútávon, a családok nagysága csökkenésének és a megnövekedett mobilitásnak köszönhetően a rokonházasságok száma csökkenni fog.