Hálószobánk, magánéletünk legzártabb területe, ami ott történik, tökéletesen magánügyünk. De ott dőlhet el párkapcsolatunk sorsa is.

   Külföldi felmérések szerint egyre több pár választ magának külön szobát éjszakára. A kérdés csak az, hogy ez a kapcsolatok felszínessé válásának a jele, vagy épp a boldog házasság titka?
   Amerikai és kanadai felmérések szerint az ottani párok 25-35 százaléka külön szobában tölti az éjszakát. Az amerikai lakásépítők szövetsége szerint pedig egyre nő az igény a két szülői hálóval épült lakásokra, sőt, ha a trend így folytatódik, 2015-re már az összes újépítésű otthon 60 százaléka két szülői hálóval épül majd a tengerentúlon.
   Több szakértő felhívja rá a figyelmet, hogy a történelem folyamán csak a szegények aludtak együtt: a kastélyokban külön hálószobában tért nyugovóra az úr és az úrnő, csak az ipari forradalom, a városok felvirágzása, valamint a lakásméretek ezzel járó csökkenése hozta magával azt, hogy a tehetős párok is összeköltöztek. Ráadásul a szerelem első időszakában még oly romantikus együttalvás hosszú távon nem felel meg mindenkinek.
   Felmérések szerint a közös hálószobában alvók pihenését megzavarhatja a másik mocorgása, alvás közben kiadott hangja. Különösen a nők hajlamosak minden apró horkantásra felébredni. A nem kielégítő alvás ugyanakkor egy sor egészségügyi problémát okozhat, a szívbetegségektől a tüdőproblémákig, az elhízástól a depresszióig.
   A kialvatlanság alapja lehet a romló párkapcsolatnak, majd válásnak. Sokak szerint azért épp most vált divattá a külön alvás, mert az emberek egyre fontosabbnak tekintik az egészséges életmódot és a pihenést, és kevésbé hajlandóak ezt feláldozni.
   A közös hálószobára szavazók egyértelműen a kapcsolat kihűlésének jelét látják abban, ha egy pár tagjai szétköltöznek éjszakára, és arra is figyelmeztetnek, hogy a szexuális élet veszíthet spontaneitásából és ez is elhidegüléshez vezethet.