Drakula: fantázia, mítosz, irodalmi kitaláció és legendává vált történet.

   Kevesen akadnak, akik legalább a nevét ne hallották volna, de alig néhányan ismerik igaz történetét. A V-tó sorozatának korábbi részei elolvashatóak a Sokféle című rovatban.

... A Balaur szó eredete ugyanakkor bizonytalan. Vélhetően thrák jövevényszó, mely eredeti nyelvén sárkányt vagy hatalmas méretű kígyószörnyet jelent, mely gyakran több fejjel jelenik meg, akárcsak Kerberosz a klasszikus görög mitológiában.
   A román hiedelem világába utóbb e mitikus lény úgy került át, mintegy ktonikus istenség, akit kígyó illetve sárkány formájában totemként tiszteltek. Drakula alakja tehát az említett mitikus lények sajátjaiból egyesíti mindenek előtt a strigák élőhalott mítoszát, a zmeuk emberfeletti erejét és gonoszságát, a Balaur mítikumát, valamint a Fat Frumost képességét az emberi elme befolyásolására és a csábításra.
   Ami a vámpírt illeti Dal definíciója alapján olyan az éj leple alatt bolyongó élőhalott boszorkány vagy gonosz varázsló, aki gyakran egy bagoly vagy farkas képében jelenik meg, emberek és állatok vérét szívja. Míg egy másik elfogadottabb definíció szerint a vámpírok életükben varázslók voltak vagy öngyilkosságot követtek el, esetleg elárulták őket a szerelemben, így haláluk után vámpírrá válnak és leginkább arcuk élénk színéről ismerhetjük meg őket.
   Holtukban nem lelnek nyugalmat, éjfél előtt elhagyják sírjukat és bolyonganak, fiatal nők és gyermekek vérét szívják, s mielőtt a hajnalt jelzi a kakasszó a vámpírnak vissza kell térnie koporsójába.
   Ha a vámpír szívén egy karót szúrunk át, képtelen lesz elhagyni a sírját. Stoker e definíciót további vérfagyasztó részletekkel egészíti ki, megalkotva ezzel Drakula gróf alakját, akinek személye ekkor kapcsolódik össze szorosan és immár elválaszthatatlanul a vámpírizmussal.