A népi bölcsességgel állíthatjuk: a pénz nem boldogít. Persze, tegyük hozzá gyorsan, ha van elég belőle.

   A nagyvilágban páran úgy gondolták, lemondanak a mindent megrontó absztrakt fizetőeszköz használatáról olvasható többek között a Richpoi.com írásában.
ztásra épülő nyugati életformával tudatosan szakító emberekről van szó, nem vadászó-gyűjtögető törzsek gyermekeiről, vagy nincstelenségbe kényszerült embertársainkról. Közöttük is példaértékű egy német asszony élete.
   A 69 éves Heidemarie Schwermer története 22 évvel ezelőtt kezdődött, amikor középkorú felső tagozatos tanárként kilépett egy rossz házasságból és két gyermekével Dortmundba költözött, a Ruhr-vidékre. Itt szembesült, a hajléktalanok igen nagy számával. Ez annyira sokkolta őt, hogy elhatározta, tennie kell valamit a helyet javítása érdekében. Mindig abban a hitben élt, hogy a hajléktalan embereknek nincs szükségük pénzre, hogy kiemelkedjenek nehéz helyzetükből és a társadalom újra befogadja őket, csupán egy lehetőségre, mely által ismét hasznosnak érezhetik magukat. Heidemarie ezért nyitott egy Tauschring (csere-bere) boltot, melynek a “Gib und Nimm” (Adok-kapok) nevet adta.
   Aprócska boltban bárki „eladhatta” tárgyait vagy képességeit, készségeit, tudását és beválthatta bármire, amire szüksége volt, anélkül, hogy egyetlen fillér vagy bankó a kezébe került volna. A régi ruhaneműket konyhai felszerelésre, az autószerelést, vízvezeték szerelésre vagy bármi egyébre cserélhette bárki, a sort még folytathatnánk. Az ötlet sok helyi hajléktalannak nem tetszett igazán, ehelyett a kis boltot megrohamozták a város munkanélküli és nyugdíjas lakói. Heidemarie Schwermer észrevette, hogy számtalan olyan holmija van, amire semmi szüksége és először csak elhatározta, semmit nem vesz addig, míg helyette valamit oda nem ad másnak. Mosogatást vállalt óránként tíz márkáért, és annak ellenére, hogy sokan megszólták ezért jól érezte magát.
   1996-ban meghozta élete legnagyobb döntését: pénz nélkül akar élni. A gyerekei már elköltöztek otthonról, ezért eladta dortmundi lakását és elhatározta, hogy nomád életet fog élni, tárgyakat és szolgáltatásokat ad el azoknak, akik kérik. Nagyjából egy évig tartott a kísérlete, de rájött, annyira élvezi ezt, hogy képtelen felhagyni vele. Most, 15 évvel később még mindig a Gib und Nimm (adok-kapok) elvek szerint él, takarítást és házimunkát végez szállásért a Tauschring tagok házában és minden percét élvezi ennek.