Vérszívó vámpírok. Már a kifejezés is borzongást vált ki az emberből. Talán ez a vágyott izgalom teszi, hogy a vámpír kultusznak egyre több híve van mostanában. 

Drakula igaz történetének hatodik részéhez érkezett sorozatunk. Az előzményeket elolvashatja a Sokféle című rovatunkban.

   A Drakulában előforduló valamennyi folklorisztikus elem fellelhető a román néphagyományban, ugyanakkor a legtöbb ezek közül szinte valamennyi európai nép hiedelemvilágában is jelen van. A Stoker regényben valamennyi Drakulának tulajdonítható attribútum valójában három illetve négy román folklórban megjelenő mitikus lény jellemzője: Balaur, zmeu, strigoi, Fat Frumos.
   A strigoi latin eredetű szó, mely hasonló formában jelenik meg az albán és a szlovén nyelvben, ahol vérszívót, boszorkányt illetve varázslót egyaránt jelent. Olyan gonosz lélek, mely képes számos állat alakját magára ölteni. Nappal alszik, míg éjszaka indul útjára.
   Női megfelelője a strigoaica különösen kegyetlen. Gyermekek vérét szívja, házasságokat dúl fel. A strigoi gyakran éjszaka repülő démonként jelenik meg.
   A Fat Frumos szó a latin futu (fiú) illetve formosu (szép) szavakból ered, jelentése a román mesékben megjelenő elbűvölő herceg, királyfi, aki a gonosz Zmeu ellen harcol. Zmeu természetfeletti képességekkel bíró olyan démoni eredetű lény, aki egyúttal repülni is képes és kastélyában tartja fogva a Fat Frumos megmentésére szoruló királylányokat. 

                                                                                          (Folytatjuk!)