A szüret szeptember végétől november elejéig tartó időszaka régen a legfontosabb gazdasági és társadalmi események egyike volt. Olyan esemény, amelyhez a nap végén ünneplés és táncos mulatság kapcsolódott.

   A szüret jeles napokhoz kötődött. A 18-19. században a város, vagy községi tanács, vagy a hegyközségi elöljáróság határozta meg az időpontját.
   Ez azért volt fontos, mert a földesúri járandóságot, a bordézsmát így be tudták szedni. Ezek az időpontok az egyes szőlőtermő vidékeken – az időjárási viszonyokat és a szőlőfajták érési idejét figyelembe véve – máskor voltak. A Dunántúl nagyobb részén például október 15-én, vagyis Terézia napján kezdték meg a szüretet.
   A 16-17. században a hadviselő vitézek hazasiettek e jeles időszakra. A városokban a szüret idején a törvénykezés is szünetelt. Vidámság és jókedv jellemezte a szüretelő társaságot. A munka általában zajkeltéssel indult, ez lehetett pisztolydurrogtatás vagy riogatás. A szedők általában görbe késsel, szőlőmetsző késsel, vagy metszőollóval vágták le a fürtöt, amelyet gyűjtőedénybe tettek.
   A gyűjtőedény vödör, kézi puttony, sajtár, vagy szedőkosár volt. A megtelt edényt a puttonyos a hátára vette s vitte a présházhoz. A szemeket préselés előtt összezúzták, régen taposva, ma már inkább darálóval. Hagyományos szüreti étek volt a töltött káposzta, gulyás vagy juhhúsos kása. Ez utóbbi kettőt szabad tűzön bográcsban főzték.
   Szokás volt, hogy a szüret végeztével a hegyről levonulók szüreti koszorút vittek a vállukon. A koszorú fém, vagy favázra aggatott szőlőfürtökből állt, amelyet búzával, szalagokkal, vagy borosüveggel díszítettek. A feudalizmus idején a menet a földesúr házához vonult, ahol verses rigmusokat mondtak a gazda fukarságáról vagy jószívűségéről. A munkásokat a földesúr megvendégelte, este pedig táncos mulatságot tartott.
   Régen is sok helyen volt szüreti felvonulás és bál. A bíró, bíróné, csőszlányok, csőszlegények, kisbíró és táncmesterek szerepeket ma már beöltözött szereplők alakítják. A múlt században a borkirály vagy bálkirály és annak családja volt felelős az esti mulatság rendezéséért.
   A szüreti menet érdekessége Bacchus, a görög mitológia boristenét (más néven Dionüszosz) ábrázoló botra vagy hordóra ültetett piros ruhás férfibábu. Jellegzetes figura volt még a tolvaj és a csősz, akik veszekedésükkel szórakoztatták a közönséget.
   A bálokban a csőszlányok és csőszlegények feladata volt, hogy a külön e célra felaggatott vagy dekorációként használt szőlőfürtöket őrizzék, ugyanis a résztvevők ezeket „lopkodták”. Akit lopáson értek, azt megbüntették. Pénzbírságot kellett fizetni, amit általában a bál rendezési költségeire fordítottak.
   Szüret manapság is van, igaz, már modern eszközökkel. A települések életében pedig ma is jelentős eseménynek számít a szüreti felvonulás és az utána következő bál.