(Grafológiai sorozatunk folytatása. A korábbi részek elolvashatok a Vétó SOKFÉLE rovatának hétfői dátumai alatt.)

Írásomat rímbe szedem, nehogy mindig grafikákon törjem fejem.

   A grafológia nem csupán személyiséged mutatója, annál sokkal több, ritmusok, gondolatok, a személyedben pompázó színek megalkotója. Ha írsz és betűket rósz a papírra, nem vagy más, mint önmagad olvasója.

   A lapon kezedet úgy görgeted, hogy írásoddal legfőképp magadat tiszteled, mert minden ajándéktárgynál ezeregyszer is fontosabbak a szavakban, tettekben és sorokban megformált emlék, érzés, vágy és gondolat.
   Egy képeslap hátoldalára írt üdvözlő szavakkal is kedvességet csempészünk szeretteink napjaiba, s mikor olvassuk: „Puszil Anyu, Apu vagy Csók, Kedves”, szívünkben öröm könnycsepp terem. Aláírásod nem más, mint őszinte vallomásod. Írj pár sort te is, hogy alkalmanként ily módon kedveskedhess másoknak is.
   Vedd sorra értékeidet, hogy a sorozatos rohanás és kapkodás helyett, előtérbe lépjen a szeretet. Ami lakozik a fejedben és a szívedben, kirajzolódik írásképedben, ám a legfontosabb, hogy szeretteidnek mindazt kimutasd, mert a pillanat hamar tovaszalad.
Kézírással kezdem a 2012-es évet, mely nyugtat, tölt és tervekre késztet. Gondolataimat papírra tintázom, hogy valóra váljon minden álmom.
   Most én sem töröm azon a fejem, mit mesél rólam írásképem. Egyetlenegy írásba foglalt kívánságom: olvasóimnak alkotásokban és gondolatokban bővelkedő boldog új évet kívánok!