(Grafológiai sorozatunk folytatása. A korábbi részek elolvashatok a Vétó SOKFÉLE rovatának hétfői dátumai alatt.)

Minden kézzel megírt levél egyfajta céllal készül, kiváltképp jelenünkben, hiszen a korszerű technika és az érintőképernyők világában különös figyelmet kell szentelnünk a kéziratoknak.

   Mostanság ha tollat fogunk és levélpapír kerül elő a fiókból, biztosra veszem, hogy eme cselekedetünket megindító tények sokaságából bármelyikre is gondolunk, mindegyiknek nagy nyomatéka van, még a tintának a papíron is.
   Sokkal egyszerűbb legépelni pár sort, mert sablonosabb és nem tér el a standardírástól. Kínos számunkra, ha mások elolvassák kézírásunkat, aránytalan betűinket, egyenetlen sorainkat, s valljuk be, hogy nyelvtani hibáinkra sem vagyunk túlzottan büszkék.
   Én ebből is részben azt vonom le, hogy tudat alatt vagy tudatosan, nem merjük kiadni, s ez által felvállalni személyünket másoknak és önmagunknak sem. Tehát minden kézirat egyben okirat is, amely okkal készült. Hivatalos vagy magánokirat, a hangsúly nem ezen van, hanem a kézíráson, amelyben olyan jelentőségű és fontosságú információk vannak, amelyekből már első ránézésre is többet tudunk meg a személyről, mint amit elárul róla hiteles és érvényes erkölcsi bizonyítványa.
   Sok olyan tettünknek a következményét tartalmazhatja az erkölcsi bizonyítvány, amely nem ad teljesen valós képet rólunk. Például egy helytelenül elítélt személynek, aki ártatlan vagy elkövetett ugyan szabálysértést, bűncselekményt, de a körülményeket rosszul megvizsgálva, a bizonyítékokat hibásan összegezve, olyan ítéletet szabtak ki rá, mely részben igazságtalan vele szemben, s mint egy béklyót viselnie kell erkölcsi bizonyítványában, kézírásának elemzése talán más képet adna az illető személyről.
   Valaki talán egész életében nem követ el erkölcstelenséget, mert nem kerül olyan közegbe vagy emberek társaságába, de hajlama az őszintétlenségre, elmenni a gyengébb ellenállás felé személyiségének meghatározó jellemvonása, s ha lehetősége nyílik rá, habozás nélkül mellékutakra lép és kézírása ezt el is árulja róla. Egy bűntettet elkövető ember is változhat, de erről erkölcsi bizonyítványa aligha tanúskodik, ám kézírásában igen is fellelhetőek a változás jelei.
   (Folytatása következik.)