Két szelet kenyér között egy harmadik. Ez a legolcsóbb brit étek receptjének lényege. Az eledel kétségtelenül szendvics, bár egy kicsit másként értelmezve. Meglehet, hamarosan egyre többen szoknak majd rá.

   A szendvics szó angol megfelelője a XVIII. században, Edward Gibbon angol történész és parlamenti képviselő naplójában jelent meg először, „hideg étel falatka”-ként.
   Nevét egy XVIII. századi angol arisztokratáról, John Montagu, Sandwich negyedik grófjáról kapta, aki előszeretettel választotta ezt az étkezési formát, mert így nem kellett félbehagynia egyetlen egy kártyapartit sem, hiszen keze nem lett koszos, zsíros az ételtől. Pierre-Jean Grosley egy 1770-es London című könyvében bátran ajánlja a szendvics fogyasztását katonák, tengerészek, politikusok körében, hiszen így nem kell megszakítani az asztal melletti munkát az ebédlőben töltött idővel.
   A szendvics hazájában most felújított egykori szendvicsben a harmadik szelet kenyér mindazonáltal nem ugyanolyan, mint a két szélső, ugyanis ez pirítós. A szegények szendvicsének komoly hagyománya van brit földön, már 150 évvel ezelőtt ajánlotta a lakosságnak egy bizonyos Mrs. Beeton háztartási tanácsadó a könyvében és az étek rendkívül gyorsan sikert aratott.
   A viktoriánus kori brit szendvics mindazonáltal nem teljesen spártai. A receptben némi vajazás, sózás és paprikázás is szerepel, ami ízt visz az étekbe.
   A pirítós szendvicset e hét közepén rekonstruálta a brit vegyésztársaság, osztogatta az utcán járókelőknek és kiáltotta ki a legolcsóbb ételnek, hiszen mindössze 23 forintnyi az előállítási költsége.