(Grafológiai sorozatunk folytatása. A korábbi részek elolvashatok a Vétó SOKFÉLE rovatának hétfői dátumai alatt.)

Ahogy haladunk balról jobbra és fentről lefelé, érdekes rajzolatok sorakoznak összekapaszkodva és különállva egymástól a tintával terített lapon.

   Jellemfejlődő önelemzésünket az írásunkban fellelhető egyéb alakzatokkal folytatjuk, melyek olykor sokkal több információt adnak rólunk, mint azt gondolnánk.

   A tanult írás alapján minden formát egy betűvel, írásjellel azonosítunk, de tudjuk, hogy két teljesen megegyező forma csak közvetett kézírás alkalmazásakor hozható létre, például a számítógép klaviatúráján. Arra is kicsi az esély, hogy saját kezünkkel létrehozzunk két teljesen egyforma alakzatot.
   Ebből következik, hogy gyakran a kör, a hurok, az ékezet, az egyenes nem körnek, huroknak, ékezetnek, egyenesnek sikeredik, hanem adott lelkiállapotunk, a gondolatainkat befolyásoló tényezők némileg változtatnak rajtuk. Amikor tudatosan írunk, a tudatalattink is megszólal és felszínre tör, a kézírás képében.
   Gyakran kivetítjük a hétköznapi életünkben is vágyainkat, félelmeinket, a velünk megtörtént eseményeket. Ugyanezt tesszük az írás során. Ezek a formák nem szabályosak, hiszen valamely írásjegybe beleírt, annak módosulásaként, nem tudatosan megrajzolt jelek. Példákkal illusztrálva: a „t” betű és az egyenes szárak hurokká módosulása, az „a, o” betűből szabálytalanul sikerült, horpadt kör, a pontékezetből képzett vonal, a megtört hurkok, melyekben néha háromszög figyelhető meg, a „gy, sz, ty, cs” páros betűk módosulásai és a nagy kezdőbetűkben megjelenő hivatásszimbólumok sok információt hordoznak rólunk.
   Az önmagába visszatérő, töretlen, lendületes vonalak (például kör) minden esetben az akadálymentes haladást mutatják, míg a megtört, egymás mellett elcsúszott, szöges formák (mint a háromszög), azt mutatja, hogy az író személy gyakrabban ütközik akadályokba, mint kellene, melyeket nem vagy nehezen tud leküzdeni.
   Nem szabad egy jelből, s még az átfogó elemzésből sem abszolút pozitív vagy negatív következtetéseket levonni, de fontos, hogy a jeleket ne hagyjuk figyelmen kívül, mert valamit jeleznek számunkra. Milyen tulajdonságainkról mesélnek még a különféle alakzatok írásunkban? Elolvashatják a jövő heti folytatásban.