Az orvosi vizsgálat legelső eleme a kikérdezés, a párbeszéd a beteg és gyógyítója között. Most kiderült, hogy nem csak a szavak számítanak.

   Az elmondottak mellett legalább ennyire fontosak mindkettőjük gesztusai, testbeszédük jelzései is a Michigani Egészségügyi Központ kutatóinak tanulmánya szerint.

   Stephen G. Henry és munkatársai a családorvosi gyakorlatban tizennyolc orvos rendelését vették videofelvételre, mindegyik két beteggel találkozott a program során. A vizsgálat után külön-külön megkérték az orvost és a beteget, hogy részletesen mondja el benyomását az orvosi vizsgálattal kapcsolatban, ismertesse, hogy miről tárgyaltak és minek alapján jutottak valamilyen kezelési döntésre.
   A betegek számára igen lényeges volt az, hogyan bánt velük az orvos, mennyire látszott az, hogy találkozásuk közben csak velük foglalkozik, és nem siet, hanem kizárólag az ő egészségügyi gondjaikkal törődik. Az orvosok elmondták, hogy a betegek néma jelzései, a doktor által elmondott tények, javaslatok fogadása milyen jelentősen befolyásolta további érveiket és a terápiás döntést.
   Ez a vizsgálat döntően a nem szavakkal történő információátadást tanulmányozta. Kiderült, sok orvos nem is érzékelte, hogy a páciens számára a legapróbb viselkedési gesztus is rendkívül fontos abban a helyzetben, amit a betegvizsgálat jelent.
   A doktorok közül csak öt volt, aki legalább 64 százalékban emlékezett minden megjegyzésre, reagálásra, amely a beteggel való találkozás közben adódott. Volt viszont az orvosok között olyan is, aki tudatosan figyelt minden mozdulatára, amikor beteg volt a rendelőben és vigyázott, hogy sose tűnjön kapkodónak, mint akinek nincs ideje a pácienssel türelmesen foglalkozni – olvasható a Journal of Evaluation in Clinical Practice című szaklapban közölt tanulmányban.