A graffiti a művelői szerint az önkifejezés egyik formája, kifinomult művészeti ág, mások szerint környezetszennyezés, az általa okozott felmérhetetlen kára miatt köztörvényes bűncselekmény.

   Nyilvánvaló, hogy ez utóbbi kategóriába tartozik az agárdi vasútállomás nagyon sok pénzért megépített vadonatúj várótermi épületén csúfoskodik graffiti. Az „alkotó” természetesen ismeretlen.
   A graffiti, vagyis a falfirka története az 1960-as évek végi New Yorkban kezdődött és a falkép-festés részeként, a művész szignójából eredt. Később a szóró palackos festékek fejlődésével sok fiatal számár már nem a művészetet, hanem a brahit, polgárpukkasztó mókát jelentette, azt, hogy az éjszaka leple alatt, a leleplezés lehetőségének izgalmától hajtva firkáljanak össze minden lehetséges falfelületet, szobrot, köztéri műtárgyat. 
   Egy időben a MÁV jószerével valamennyi járművét ezek a firkálmányok rondították, ez az utóbbi időben csökkent. Nem így a frissen épített, vakolt épületek, olykor műemlékek összefirkálása, ami ma még mindig jellemzi a városokat, falusi köztereket.
   A graffitisek, vagy még inkább a csak szórakozni akarók hatalmas károkat okoznak magánszemélyeknek, közösségeknek, önkormányzatoknak, mindannyiunknak. Büntetésük enyhe, ha egyáltalán lefülelik őket, pedig ahogy most az agárdi állomásépületnél, ahol több tízezres kár keletkezett, bizony felelnie kellene az elkövetőnek.
   Kérdés, hogy meddig huny szemet efelett az állam, de még inkább az állampolgár? Vajon ki fizet a végén?