(Grafológiai sorozatunk folytatása. A korábbi részek elolvashatok a Vétó SOKFÉLE rovatának hétfői dátumai alatt.)

Vajon honnan tudható egy aláírásból, hogy az illető önmagát adja, vagy csak igyekszik elkápráztatni, meggyőzni, legrosszabb esetben manipulálni?

   Saját aláírásunk, önmagunk felvállalása, amelynek külalakja óhatatlanul is kivált másokban valamilyen első benyomást – tetszést, vagy nem tetszést – ami alapján bizonyos személyiségvonásokat feltételeznek rólunk.
   Vannak aláírások, amelyek már első pillanatban bizalom-gerjesztőek, míg mások olyan furcsák, gyanúsak és valamilyen megmagyarázhatatlan, kellemetlen érzést keltenek bennünk. Aláírásunk egyéni, ránk jellemző vonalrendszer, mely önmagában is nagy mennyiségű információt hordoz. Megmutatkozik bene személyiségünk sűrített lényege és önmagunkról alkotott vágyképe is. Azt a képet, amit önmagunkról kívánunk kialakítani másokban, aminek érdekében bizonyos mértékű szerepet is játszunk, tudat alatt megjelenítjük azt önmagunkat hitelesítő kézjegyünkben.
   Egyetlen aláírásból nem lehet teljes képet alkotni egy emberről – ehhez az illető szövegírására és egyes személyes adataira is szükség van – de mi van akkor, ha csak egy aláírás áll a rendelkezésünkre egy gépelt levélen?
   Vajon hogyan befolyásolhatná kapcsolatteremtésünket egy emberrel az az ismeret, amit az illető aláírásából kideríthetnénk, és megtudhatnánk, hogy kivel állunk szemben?
(Folytatása következik.)