(Grafológiai sorozatunk folytatása. A korábbi részek elolvashatok a Vétó hétfői dátumai alatt.)

Kézírásod és benne a sok információ egy életre szóló segítség lehet több szempontból is.

   Eddig olyan alapvető személyiségjegyekről és általánosságokról írtam, amelyek felismerése kézírásunkban mindenképpen előny, de semmiképpen sem jelent hátrányt, ugyan is nem örök tulajdonságok.
   A kézírásból felismerhető jellemvonásaink, hogyan gondolkodunk, rendszerezünk, s ezáltal milyen eredményesen kommunikálunk, milyen az önmagunkhoz és másokhoz való viszonyulásunk, a problémamegoldó képességünk, mennyire vagyunk kreatívak és még sorolhatnám, mindenkor a jelen állapotot mutatja, az egyén egy rövid időszeletének személyiségrajzát a jelenben.
   Nagyon pontosan ez azt jelenti, hogy amikor az írólaphoz érintjük a toll hegyét és elindítjuk annak útját az írófelületen, ahogy a szemünk előtt íródik meg a betű, szó, levél, úgy rajzolódik ki az ahhoz a pillanathoz tartozó lelki állapotunk: vidámságunk, szomorúságunk, tettrekészségünk, türelmetlenségünk, ám sokszor valami nagyobb baj ténye is. Gondolok itt a gyerekeknél már igen korán diagnosztizálható viselkedési zavarokra, vagy a szintén komoly odafigyelést és orvoslást igénylő olvasás-, beszéd, vagy írászavar meglétére.
   Ha nem ismerjük fel időben ezeket, akkor egy bizonyos kor után már nem tudjuk orvosolni, tehát az ember egész életére kihatással lesz, mellyel együtt kell élnie, érvényesülnie. Minél korábban kezd el a gyermek rajzolni, később megszeretni az írást, annál korábban derül ki a probléma. Amit orvosolni tudunk, azt el is kerülhetjük, tehát törekedjünk bevonni a gyerekeket minél több olyan kreatív feladatba, játékba, melynek során a kisgyerekek már egészen korán elkezdik használni az agyuk azon részeit, amik a forma-, a térlátás és ezen felül az agy által a végtagjainkban megnyilvánuló mozgásfolyamatokat vezérlik. Az alkotómunkában az erősségek és a gyengeségek egyformán megmutatkoznak.
   (Folytatása következik.)