(Grafológiai sorozatunk folytatása. A korábbi részek elolvashatok a Vétó hétfői dátumai alatt.)

Jobban tanulnak azok a diákok, akik kézírással és nem gépeléssel rögzítik ismereteiket.

   A papíron történő kézírás és a könyvolvasás folyamata jobban rögzíti az ismereteket az agyban, mint a számítógép klaviatúráján gépelés, illetve a képernyő olvasása.
   Az írás-olvasás számos érzéket érint, s az agy különböző részeit stimulálja. Kézírás során az agy visszacsatolást kap izmainktól és az ujjbegyektől. Az ilyen típusú visszacsatolások erősebbek, mint azok, amelyeket a klaviatúra érintésével, a gépeléssel kapunk, és megerősítik a tudási mechanizmust.
   A kézírásnak rendkívül jelentős szerepe van a tanulásban, ám nem csak a rögzítésben fontos, hogy alkalmazzuk íráskészségünket, hanem a gondolkodásban, a kreatív megoldást kívánó helyzetekben, az esztétikában, a rendszerezésben is. Az egyféle tanulási folyamatok során elsajátított téma jóval kisebb mértékben rögzül, mintha egy időben többféle módot alkalmazunk ugyanannak a témának az elsajátítására.
   Ha csak halljuk, olvassuk, látjuk a rögzítésre váró anyagot, de sokszor még együttesen megvalósítva az előbbieket sem érünk el a tanulásban olyan magas szintű eredményt, mint a kézírással rögzített információ esetében.
A legjobb módszer ennek kipróbálására, ha az alábbi módok mindegyikén elsajátítanak bármely tíz idegen nyelvű szót, majd azonnal felismerik, kimondják és leírják, így tesztelve azok hatékonyságát. 1. csak hallás után 2. csak olvasás útján 3. számítógép segítségével írják le gépírással 4. olvassák el, írják le idegen és magyar nyelven is, s eközben mondják ki hangosan, amit olvasnak és leírnak.
   Egyértelmű lesz a felismerés, miszerint természetesen egyéntől függően kinél, milyen mértékben hoz eredményt a kísérlet, de egy biztos, a negyedik módszer lesz a befutó!
(Folytatása következik.)