Az ókori egyiptomiak is szenvedtek a légszennyezettségtől, mint kiderült, a szálló port mennyisége alig volt kisebb a tüdejükben, mint amennyi a mai emberében megszokott.

   A szálló por a levegőben eloszlott finomszemcsés szilárd vagy folyékony halmazállapotú anyagok gyűjtőneve.

   A szálló por még a legalacsonyabb koncentrációban is káros, mikroszkopikus szemcséi izgatják a nyálkahártyát, köhögést, torokkaparást és nehézlégzést kiválthatva – olvasható a LiveScience tudományos hírportálon.
   Noha a természetben, vulkánkitöréseknél, erdőtüzeknél is keletkeznek ilyen apró részecskék, a légszennyezettséget alapvetően az emberi tevékenységgel, mindenekelőtt a fosszilis üzemanyagok felhasználásával társítják. Roger Montgomerie egyiptológus, a Manchesteri Egyetem doktorandusz hallgatója tizenöt múmia tüdőszövetét vizsgálta. A múmiák a legkülönfélébb társadalmi rétegeket képviselték: akadtak közöttük egyszerű munkások, akik a Líbiai-sivatagban lévő Dakhla oázisban éltek, ahogy nemesemberek, papok és papnők is.
   Mind a tizenöt múmia tüdőszövetében sikerült kimutatni a szálló por mikroszkopikus szemcséit. A kutató szerint a magas légszennyezettség az ókori Egyiptomban egyrészt a gyakori homokviharokkal magyarázható, másrészt a főzés, a fémolvasztás és a bányászat következtében a levegőbe kerülő korom, valamint szálló por nagy mennyiségével.
Ókori egyiptomiak tüdőbetegségét már korábban is sikerült kimutatni. Eddie Tapp, aki szintén a Manchesteri Egyetem kutatója, az 1970-es években vizsgálta Nekht-ankh, egy 3800 éve élt férfi múmiáját. Az illető 60 éves kora körül távozott az élők sorából, ám tüdeje igen rossz állapotban volt, és nagy valószínűséggel nehézlégzéstől szenvedett.