(Grafológiai sorozatunk folytatása.)

Akkor érezzük magunkat valakinek, ha van valami kézzelfogható mozdítható tárgyunk, például autónk, vagy mozdíthatatlan házunk és sorolhatnánk hosszasan. A lényeg, hogy csodálnivaló legyen.

   Amikor magunkra aggatunk dolgokat, körülvéve testünket kellékekkel, a külsőnket megváltoztatjuk, de kisugárzásunkat aligha.
   Ezek a külsőségek, palástolják emberi értékeinket. Amíg csinos ruhát vehetünk fel, finom ételt ehetünk, ápolhatjuk külsőnket, addig mi leszünk saját tündérmesénk királynői vagy királyai, de az idő előrehaladtával mindezek elkopnak, s helyükre lépnek a gondolatok, látásmódok, motívációk, tapasztalatok, sokszínű ellenben kopár termései.
   Aki gazdagon bővelkedik terméssel, csöppet sem fogja kevesebbnek érezni önmagát embertársainál. Tapasztalatainknak helye és ideje van életünkben. Nem lehet akármit, bármikor megtanulni. Különböző életszakaszainkban más-más dolgokat kell megélnünk, hogy jól fejlődjünk, megfelelően érettek legyünk.
   Már egy 12-14 éves gyermekírásban megfigyelhető az emberpalánta gondolkodásának módja, kommunikációs-, problémamegoldó- és tanulási képességei, érzelmi intelligenciája, kapcsolatteremtési módjai. Az általános iskolák szépíró versenyei is arra tanítják a fiatal nemzedéket, hogy idejekorán vetkőzze le kibontakozó egyéniségét, pedig véleményem szerint hagyni kellene, hogy az elsajátított és rögzült írásnorma egyéniesedjen, hiszen annak megakadályozása, a gyermek természetes fejlődésébe való beavatkozást jelenti és következményeket von maga után.
   Nincs csúnya írás, csak egyéni, ami egyéniségünket tükrözi. Kövezkező alkalommal megtudjuk, hol vannak az érettséghez vezető út alapkövei, a gyermekrajzok-és írások térképeiből. Egy kedves gondolattal köszönöm meg figyelmüket, s kívánom, hogy reggel, mikor tükörbe néznek, ne a konvenciók ködfátyolát lássák, sokkal inkább a valóságot keressék: „Bárki lehetsz, ha igazán akarod és teszel érte. Higyj abban, amit teszel és tedd azt, amiben hiszel! Ne akarj Valaki lenni, egyszerűen csak légy önmagad, az igazi kihívás csupán ennyi!”
   (Folytatása következik).