Az újkori magyar pálinkafőzés diadalútja a Velencei-tó mellett kezdődött. Az Agárdi Pálinkafőzdében érlelődő főzet már évekkel ezelőtt felkeltette az egyik hazai gazdag érdeklődését.

   Pintér Zoltán beleszeretett az agárdi nemes pálinkákba és miután résztulajdont vett a cégben, azonnal külföldi terjeszkedésbe is fogott – derül ki a Napi Gazdaság „A 100 leggazdagabb 2011” kiadványának cikkéből.

   Merész terveiben egy kínai cégcsoport létrehozása szerepelt azzal a céllal, hogy helyben termett gyümölcsből kínai-magyar pálinka szülessen. Az üzleti terv is roppant egyszerűnek tűnt: ott olcsó az alapanyag és a munkaerő, hatalmas a piac felvevőképessége, ráadásul versenytárs se nagyon van, az ott megszokott rizspálinka ugyanis még jóindulattal sem nevezhető pálinkaszerű főzetnek.
   Az első Pintér-manufaktúra felépült, és az agárdi mesterek segítségével készült főzetek sikeresen debütáltak a piacon, követte volna a második, harmadik és negyedik is, ám a kínai-magyar pálinkabizniszt is utolérte a külföldi befektetők szokásos végzete: a helybeli partnerek finoman szólva csalafintasága.
   A magyar befektető azt vette észre, hogy bár a termelés nő, a profit úgy illan el, mint egy idő után a nemes törköly illata. Pintér Zoltán egy darabig még próbálkozott, de belátta, hogy innen nem tudja ellenőrizni a kínai üzemet, ezért kiszállt a nagyreményű üzletből, utóbb pedig az agárdi pálinkamanufaktúrából is.
   (Az eredei, teljes cikk elolvasható a napi.hu oldalon)