Szinte az egész világ az angol trónörökös, Vilmos és bájos arája mai mennyezőjének lázában él, pedig a múltban is találni érdekességeket a királyi esküvők háza táján.

   Az angol uralkodók házasságairól általában, először VIII. Henrik frigyei jutnak eszünkbe, pedig előtte is és utána is voltak bőven a brit trónon, akiknek házasságáról van mit beszélni.
   A sokszor érdekből kötött frigyekről elmondható: többségük boldogtalan, nem egy esetben gyermektelen volt – utóbbi nem minden esetben az asszony meddősége miatt alakult így, hanem mert az uralkodó jobban vonzódott saját neméhez.
   A királyi család XX. századi kapcsolatai kiváltképp bővelkedtek meglepetésekben, és válásokban is. Harminc évvel Diana és Károly násza után a Buckingham-palota most ismét ünnepre készül: a brit trón várományosa, Vilmos herceg április 29-én oltárhoz vezeti a polgári származású Kate Middletont. A fiatal hölgyet a nemesi rang hiánya miatt néhányan nemkívánatosnak tartják a palotában. Ez sem példa nélküli, az angol királyi házak ezeréves történetében ugyanis már minden megesett.
   A királyság legfőbb funkciói közé tartozik tehát a királyi/királynői cím átörökítése, a trónutódlás intézménye, amelynek irányelve a primogenitúra volt, a nőágon történő örökösödést pedig az úgynevezett. „száli tv.” (Salic law) szabályozta. A király uralkodása is végződhetett azonban – békés halál és sima trónutódlása helyett – rosszul.
   A legszélsőségesebb eset az angol történelemben egyszer előforduló kivégzés, I. Károly király az angol polgárháború alatt, 1649-ben halt meg ily módon. Hasonlóképpen a házasság, illetve az örökös(ök) – a primogenitúra miatt lehetőleg fiúörökösök – világra hozásának útjába is számos akadály gördülhetett. Kezdve a házasulandók túl közeli rokonsági fokától, az ehhez kellő pápai külön engedélyektől, a legitimitási problémáktól egészen a – fiúgyermek(ek) híján – a lánygyermek trónutódlásának esetleges biztosításáig.
   Tény, hogy az angol trón jogfolytonossága minden más szempontnál előbbre valónak bizonyult az évszázadok során. S ugyan az angol királyi házak és családok gyakran váltogatták egymást a trónon a monarchia intézménye mindezt mindenkor túlélte, nem csupán az ország politikai intézményrendszere (alkotmányos monarchia), vallási szerkezete (az angol király/nő 1533 óta mind a mai napig az anglikán egyház feje), hanem az egyéb gazdasági és kulturális aspektusai is a rendszer fennmaradását, folytonosságát szolgálják.