Az lakossági energiaszolgáltatás díjai az elmúlt években jelentős mértékben, az inflációt meghaladva növekedtek.

   A kérdés az, hogy vajon a bérek változása képes volt-e lépést tartani ezzel az emelkedéssel. Nagyobb terhet jelent-e a számlák befizetése most, mint 10 éve?
   A hazai lakossági energiaárak növekedéséhez hasonló volt a víz- és csatorna szolgáltatás díjemelése is.
   A 2001 végi átlagos árszinthez képest a legnagyobb emelkedést idén januárig a földgáz- és csatornaszolgáltatásnál tapasztalhattunk, mindkettő esetében az akkori árak közel háromszorosát kell téríteniük a fogyasztóknak a szolgáltatás normál egységéért.
   A teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagkeresetének, valamint a szilárd tüzelőanyagok és a távfűtés árának emelkedése nagyjából megegyező mértékben növekedett, azonban a távhő esetében a kétszeri áfakulcs-csökkentés miatt az utolsó években jelentősen csökkent a díj mértéke.
   A bérek emelkedése tehát e két termék/szolgáltatás esetében fedezte a drágulást, azonban a hazai fűtési célú energiafelhasználásban különösen fontos földgáznál már esély sem mutatkozott erre. A nettó bérek megkétszereződtek a vizsgált időszaka alatt, míg a földgáz egységára 2,75-szorosára emelkedett.
   A villamos energia szolgáltatás egységárának változását szintén jól lekövette a nettó átlagbér emelkedése, vagyis arányaiban ugyanannyit kell fizetni az áramért 2011 januárjában, mint 2001-ben. Az áram a földgázt követően a második legnagyobb súllyal következő rezsielem a lakossági kiadásokban.
   A szennyvíz-kezelésére fordítandó összeg a KSH adatai alapján több mint háromszorosára emelkedett. A vízért fizetett díj bár szintén az inflációt jelentősen meghaladó mértékben emelkedett, akár csak imént az áramnál, nem haladta meg az átlagos nettó bérek változását.
   Összességében tehát elmondható, hogy habár a rezsielemek egységdíjai jelentősen az infláció felett drágultak, azonban a nettó átlagbérek változását csupán a szennyvízkezelés és a földgáz esetében haladták meg számottevően. Itt azonban ismét fontos hangsúlyozni, hogy a most bemutatott bérváltozás csak a teljes munkaidőben foglalkoztatott mintegy 2,6 millió emberre vonatkozik, sem a részmunkaidőben dolgozókat, sem a nyugellátásban részesülőket nem foglalja magában.