Téved, aki azt hiszi, hogy a vegyi háború a XX. század találmánya.

   Majd kétezer évvel ezelőtt, Kr. u. 56-ban az Eufrátesz folyó partján fekvő Dura-Európoszban tizenkilenc római legionárius ereszkedett le a szűk földalatti járatba.

   Céljuk volt, hogy meggátolják a szászánida katonák bejutását a városba az alagúton keresztül, az ellenség kardjai helyett azonban mérgező füst végzett velük, derül ki Ujlaki Ágnes írásából.
   A perzsa szászánidák ekkor már több éve ostromolták a római kézen lévő várost. Az 1920–30-as években francia régészek fedezték fel a tizenkilenc római katona, valamint egy perzsa harcos földi maradványait. Újabb kutatások szerint a római helyőrség tagjai észlelték, hogy a szászánidák gőzerővel ásnak, így leereszkedtek a saját alagútjukba, hogy egy meghatározott ponton a perzsák nyakába ugorjanak.
   A legionáriusok meglepetése nem sikerült, hiszen a szászánidák is hallották a rómaiakat, s így csapdát állítottak. Amint a rómaiak áttörték a födémet, a perzsák tüzet gyújtottak a saját alagútjukban, ként és bitument szórtak a lángokba, s így a rómaiak fojtogató gázzal találták magukat szembe, amely szénsavvá alakult át tüdejükben és megölte őket. Osztozott sorsukban az egyik perzsa katona is, aki szintén megfulladt.
   A kijáratnál várakozó rómaiakat elriasztotta a füst, s társaik halálhörgése. Amikor a füst eloszlott, a perzsák beomlasztották a római járatot, a holttesteket pedig egymásra dobálták. De mivel az idő sürgetett, nem rabolták ki az elhunytakat, meghagyva páncéljukat, fegyvereiket, még az övtáskákban lévő zsoldjukat is. Csaknem 1900 évig feküdtek háborítatlanul – derül ki a Szabadföld.hu írásából.