Magunknak használunk azzal, ha nem mosolygunk mindenkire kényszeredetten.

    Ezt derítette ki Brent Scott pszichológus, aki Egyesült Államokban él, ahol a buszsofőröknek főnökeik utasításba adják a kötelező mosolygást.

   Scott két hétig figyelte meg a buszvezetőket napi munkájuk során – írja a Die Welt című német lap internetes kiadása. A sofőrök intenzív megfigyelése és kikérdezése után Scott azt tapasztalta, hogy azokon a napokon, amikor a sofőröknek nem volt mosolygós kedvük, ennek ellenére mégis vidám arccal köszöntötték az utasokat, este kimerültnek érezték magukat. A buszvezetők kedélyállapota ilyenkor még rosszabbodott is a nap folyamán.
   Amikor a pszichológus arra kérte alanyait, hogy egy szép élményre koncentráljanak, hangulatuk felderült. Amikor ilyen állapotban álltak meg a következő megállóban, nem esett nehezükre szívből mosolyogni a felszálló utasokra. Scott szerint, ha egy felettes kényszeríti beosztottjait, hogy azok állandóan mosolyogva dolgozzanak, árt a vállalkozásának. Aki ugyanis úgy mosolyog, hogy közben szomorú, elnyomja érzelmeit, stressznek teszi ki magát, ami érzelmi kimerültséghez vezet. A dolgozók így kevésbé motiváltak, és gyakrabban betegszenek meg.
   A nőket ez még fokozottabban érinti, mint a férfiakat, mivel többnyire gyakrabban mutatják ki érzelmeiket. Ezért azok elrejtése több stresszt is okoz számukra – magyarázta a kutató. Legközelebb tehát, ha a pék vagy az újságos morogva köszön nekünk, gondoljunk arra: csupán az egészségét óvja ezzel.