Egyike a legidegesítőbb érzésnek, amikor tudjuk, hogy ismerünk egy szót, még a hangzására is emlékszünk, de egyszerűen képtelenek vagyunk kimondani.

   Amerikai kutatók az „itt van a nyelvemen” jelenségnek jártak utána.

   A tudósok elsőként arra keresték a választ, vajon a jelbeszéddel kommunikálóknál is előfordul-e időnként effajta pillanatnyi emlékezetkiesés. Kiderült, hogy előfordul, mégpedig körülbelül ugyanolyan gyakorisággal, mint a nem jelbeszéden kommunikálóknál, körülbelül hetente egyszer. Továbbá, ugyanúgy, ahogy a beszélők olykor fel tudják idézni az emlékezet homályába vesző szó kezdőbetűjét, a jelbeszéd használói is emlékeznek a jel bizonyos részleteire, egy-egy töredékmozdulatra – írta korábban a Fox News.
   A jelenséget eddig azzal magyarázták, hogy amikor keresünk egy bizonyos szót, helyette egy másik, hasonló hangzású szó tolakodik elő a mentális szótárunkból, akadályozva ezzel az eredetileg keresett szóhoz való hozzáférést. Ezt a mechanizmust „fonológiai blokknak” nevezik.
   Eddigi kutatások kimutatták, hogy a kétnyelvűeknél gyakrabban fordul elő ez a jelenség. Ezt azzal okolták, hogy – mivel kétszer akkora szókincsből kell kiválasztaniuk a megfelelő szót –, esetükben kétszer annyi szó funkcionálhat „fonológiai blokként”.
   Karen Emmorey kutató szerint a feledékenység leginkább attól függ, milyen gyakran használunk bizonyos szavakat. Minél ritkábban szövünk valamit a beszédünkbe, annál nehezebb előhívni azt a mentális lexikonunkból.
   Az elmélet bizonyításához további kutatásokra van szükség, az eredmények viszont segíthetnek majd megérteni, miként rendezi az agy, és miként hívja elő a nyelv elemeit.