A hagyományos média, a televízió, rádió, nyomtatott újság már hosszabb ideje a lassú hanyatlás periódusába jutott.

   A digitális sajtó hol látványosan, hol kudarcok közepette hódított teret. Az utóbbi néhány évben minden felgyorsult, mintha földrengés és cunami dúlta volna fel a médiatájat.
   Manapság előfordul, hogy egy alig kétéves portál többet ér egy 50 éves magazinnál, nagy múltú lapok kerülnek hitelezők birtokába, a kábeltévékben (Amerikában?) a pártos hangoskodás uralkodik el. Ma a közösségi médiát övezi olyan érdeklődés, mint korábban a legnagyobb hagyományú sajtót, és a lakás szalonjában álló tévé csak egy a sok képernyő között, amelyet az emberek figyelnek – írta az idei médiaváltozásokat beharangozó vagy inkább megtippelő áttekintésében a The New York Times.
   Körvonalazódik egy olyan világ, amelyben talán már nem is lesz külön-külön televízió, nyomtatott sajtó, internet és rádió, egyetlen átfogó médiaképződmény lép mindegyikük helyébe. Az iPad és társai már meg is jelenítik ezt a jövőt.
Ahogy eltűnnek azok a hagyományos rendszerek, amelyek keretében eddig a hírszolgáltatást finanszírozták, különböző hibridek, vegyes formációk tűnnek fel a hírgyűjtés és a hírszórás területén.
   Ma is előfordul, hogy a néző bekapcsolja a televíziót, aztán valamelyik keze ügyébe eső másik eszközön a Facebook vagy a Twitter közösségi portálra kattintva bővíti ismereteit a tévében bemutatott témáról. De lehet, hogy a jövőben magán a nagy képernyőn is megjelenhetnek a magukat ismerősként vagy barátként regisztrálók kommentárjai.
   Ha a nagy képernyőn egyszerre jelenik meg a program és az ahhoz fűzött interaktív kommentár, az már egy harmadik termék lesz, amely közös tető alatt fogadja be az eredeti televíziós adást, illetve a szélesebb nézőtábor és a közösségi média egyidejű reagálását. Az emberek már ma is képesek a Foursquare típusú szolgáltatások révén különböző földrajzi pontokról bejelentkezni. A Foursquare az egyik legsikeresebb helyzetmegosztó alkalmazás, olyan szolgáltatás, amellyel a felhasználók mobiljuk segítségével jelezhetik, hogy éppen hol tartózkodnak.
   Sor kerülhet arra is, hogy nem csupán különböző földrajzi helyekre lépnek be, hanem olyan kulturális produkciókba is, amilyen például a Reklámőrültek (Mad Men). Már most számítani lehet arra, hogy heves küzdelem alakul ki azoknak a programoknak a meghatározásáért és tulajdonáért, amelyek a képernyő alján lévő információs csíkokban futnak.
   Sokan úgy látják, önmagában már az a lehetőség, hogy akár 500 tévé műsorát is követni lehet, átalakította a tévézés világát. Ez azonban semmi ahhoz a világhoz képest, amely akkor köszönt be, amikor az állomások száma végtelen lesz. Az úgynevezett lineáris televíziózás, amely mind a kábeles, mind a műholdas adások világában az egyes csatornák meghatározott időpontokban jelentkező adásaiból állt össze, a múlt világába tűnik. Az, hogy egy bizonyos kedvenc műsort egy adott csatornán meghatározott időpontban lehet csak megtekinteni, szintén túlhaladott, XX. századi beidegződésnek kezd számítani.
   Vannak azonban olyanok, akiknek a szemében bonyolult és körülményes a számítógép és az egér használata, ezért inkább megmarad a nyomtatott változatnál. Számukra kínálnak a papíralapú újsághoz hasonló lehetőségeket az iPad és egyéb alkalmazások. Ám ahogy a digitális táblák mind jobban elterjednek, úgy lehet az előfizethető nyomtatott újságok példányszámának további csökkenésére számítani. A fejlődés iránya látható, de túl sok nyitott kérdés. Akit a téma bővebben érdekel, olvassa el a nyest.hu teljes cikkét!