Ahogy mindig, most is vannak fanyalgók, akik szerint lakóhelyükön semmi sem fejlődik.

   Vélhetően figyelmetlenek, mert bizony nagy évet zárt a Velencei-tó térségének több települése is.
   Nyugodtan elmondhatjuk: 2010 a pályázati sikerek és sikeresen befejezett építkezések éve volt a térségben. Nehéz is összeszedni az újdonságokat úgy, hogy ki ne maradjon valami fontos.
   Gárdonyban például a leromlott állapotú egykori magtár épület született újjá és szolgálja Velencei-tavi Galériaként a művészeteket és a műértő közönséget, megépült a város legszebb gyalogos útja, a Szabadság parkban, ahogy több nagyon rossz állapotú közút is megújult. Felújították a művelődési házat, ami Nemzedékek Házaként üzemel azóta, felépítették és működik a Dinnyési Hagyományőrző Központ, létrehozták a Madárdal tanösvény, újjávarázsolták az agárdi Madárvártát, valamint a 225 éves gárdonyi műemlék református templomot is.
   Pákozdon létrehozták és átadták a közönségnek a KEMPP-et, a Katonai Emlékparkot, Sukorón megépült egy régóta vágyott gyalogos és kerékpáros híd. Sajnálatos ugyanakkor, hogy a Velencei-tavat körbeölelő kerékpárút befejező szakaszát több hónapos csúszás után sem sikerült átadni a drótszamarazóknak.
   Gárdony mellett ugyancsak látványos fejlődött Velence városa is idén. Hivatalosan is felavatták az új Liget iskolát, megépült és megkezdte gyógyító működését a Kistérségi Szakorvosi Rendelőintézet, új szárnnyal bővült az újtelepi óvoda és átadták használóinak az ugyancsak újtelepi közösségi házat. Megkezdték a több mint kétmilliárdos Velencei-tó Kapuja elnevezésű nagyberuházást, bár ez utóbbit egyelőre jó néhányan a kevésbé szerencsés vállalkozások közé sorolják.
   A helyi nagyberuházások mellett hatalmas európai uniós támogatással újjászületett a vasút velencei-tavi szakasza (is). Újjáépült a két vágány, amin már most látványosan felgyorsult a vonatközlekedés és korábbi formájukban újraépítették több megállóhely épületét is., míg Dinnyésen új megállóhely létesült.
   Aki két évvel ezelőtt járt utoljára a térségben, sok helyre már most alig ismerne rá. A térségben élők nem is igen kívánhatnak mást 2011-re: csak így tovább!